Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


részlet a 348. Arvisurából...

2013.03.06

„Gyülekező a kőszegi gesztenyésben! – adta ki a parancsot Igor Szalmi. – Összeül hagyatékügyben a Nagy-Szala.

            Öt óra tájban az „Állatorvosi Gyógyszerláda” kocsiján kimentünk a gesztenyésbe. Két trapéz alakú láda között a kocsi aljában ott feküdt a kassai élelmező raktár fegyvermesteri szerszámládája, benne Szalaváré Tura hagyatékával.: „A 24 Hun Törzsszövetség rovásos története”. Ide rejtette Tura a Dr. Zsiray Miklós részére lemásolgatott Arvisura lapokat. Amikor mesélni kezdett nekem, előfordult, hogy előtte átnézte az adott rovás rövid tartalmát. Legtöbbször azonban csak úgy fejből mondta el a történeteket. Minden alkalommal felhívta a figyelmemet, hogy ha túléljük a háborút, akkor kettőnk közül valakinek jelentkeznie kell majd Dr. Zsiray Miklósnál.

Arvisura törvényeink értelmében – kezdte Igor Szalmi – meg kell emlékeznünk Szalaváré Turáról, aki fogadalmához híven rokonlátogatásra érkezett a manysiföldről, és hősi halált halt törzseink szent ügyéért, és a népek szabadságáért!

Egységünk most birtokába jutott egy hatezer évvel ezelőtt róni kezdett hatalmas kincs másolatához. Ennek tartalmát tanulmányozni fogjuk és ősi szokás szerint – annak nyilvánosságra hozatala után – folytatjuk a rovást tíz, húsz és harminc éves időközökben. Baraca szervezete a legszívósabb köztünk, aki tízéves találkozónkra köteles elkészíteni a 348. Arvisurát, benne a manysi nép történetét és Szalaváré Tura szerepét az Arvisurák megmentéséért. Ezzel az írással köteles tíz év múlva a Dr. Zsiray Miklós vezette intézetben jelentkezni!

            Húsz év múlva köteles elkészíteni az úz nép hatezer éves, eddig még ismeretlen történetét, amelyben meg kell örökítenie, hogy a görög, római és német kortársak mellett miként látták az eddig ismeretlen úzok a hun törzsek népeinek kialakulását. Az átadási és beavatási szertartás alapján az úzoknak már joguk van, hogy maguk írják meg eddig ismeretlen történelmüket. Baraca mint palóc (palúz) ember alkalmas erre a feladatra!

            Harminc év múltán nyugodtan beszélhet ezen ládában őrzött Arvisura másolatokról, az összes Arvisuráról, hogy annak fenséges és örökkévaló szent titkait átadhassa mind az öt földrész lakóinak, az egész emberiségnek. Le kell írnia annak egyedülálló tartalmát az utánunk következő nemzedékek számára! Ha véletlenül harminc év múltán akadályoztatva lenne, a Nagy-Szala tagjainak akkor is gondoskodnia kell arról, hogy kétezerig napfényre kerüljenek az aranylemezekre rótt Arvisura lapok titkos írásai!

            Ez Szalaváré Tura megmásíthatatlan végakarata!

            Felkérem a Nagyszala tagjait, járuljanak hozzá, hogy közös akarattal mentsük meg a hatezredik medvetoros évtől a krisztusi idők kétezredik évéig a 24 Hun Törzsszövetség szent kincsét, az Arvisurák igazságait, amelyhez jogosan kérhetjük valamennyi békeszerető ember szívből jövő, érdek nélküli támogatását!

            Aranyasszonyaink Jóli-Tóremtől kapott fejdíszét öt helyen bemutattuk, hogy Arvisura törvényünknek eleget tegyünk. Ezek után Baraca kötelessége, hogy éljen az „Igazat mondó kő” titkos erejével és törvényeivel!

            A nagy világjáró Pandjaleh ujgur szerzetes társaival, aztán a hanti Szurguti Jugán másik két társával folytatni fogja a 349. és 350. Arvisura rovását a világbéke érdekében.

            Az 5985. évi Nagyszalát most bezárom. A türelmi idő alatt nem avatkozhatunk be más népek vitáiba, hiszen ez fogadalmunkkal ellenkezne, és szellemi szabadságunkat korlátozná. Megfogadjuk, hogy legkésőbb a kétezredik krisztusi évig a köztudatba eljuttatjuk a 24 Hun Törzsszövetség Arvisuráinak igazságát!

            Ragaszkodunk az egyetlen elfogadható jelszavunkhoz, amely Szalaváré Tura és Baraca szerint így hangzik:

            Legyen a földön Béke!”

                                                                              Kőszeg, 1945. március 31.