Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őseink vigyáznak ránk

2009.02.15

 

 

„ Amikor VAN fejedelemfi 20 éves lett, a szellemi és ügyességi viaskodáson is első lett, Armogur beavatott fejedelem előtt elnyerte azon jogot, hogy a leányával kötött házasságában új nevet vegyen fel. Aratás havának 10. napján újjászületett és kiérde­melte az Atom-Aton-Óton nevet. Armogur fogadott leányát, a vetélkedőn szintén új­jászületett Emőkét feleségül vette. Mivel Anyahita gyermekei közül ÉL és ÚR is be­avatott lett, ÚR a Bálvány-hegyen az uruk törzsnél telepedett le és felépítette Koszt­roma várost. Él Magóg fejedelem földjén telepedett meg az Anina kegyhelyen és a hu­nokkal felépítették Kosztromával szemben Dorozsmát. VAN fejedelemfi pedig Anyahi­ta Kegyhelyén maradt. Joli-Tórem Kegyhelyének domboldalain és Anyahita síkságá­nak nagy részén igen csendes és szorgalmas népek éltek, akik hittek az éjszakák és Ősi-Szélasszony örökös viadalában, a Jónak és Rossznak, a Világosságnak és Sötétség­nek a harcában. Ennek az erős hitnek a megszállottja lett VAN fejedelemfi első kis­fia, Magyar is, akinek az utódait magyaroknak nevezték.

Ezen a vidéken Anyahita tanítása szerint egyisten hívő jó emberek éltek, akikhez más törzsek ifjúsága is csatlakozott és a jó és rossz szomszédi viszonyt az Égiek tör­vényei szerint rendezték. Ezek nem képeztek külön törzset, hanem mindannyian a jó-emberek Ős-magyar Egyházának követői lettek. Ezért ezen közösségnek a tagjai nem veszekedtek és nem háborúskodtak. Egymást a Magyarok-Őstenének tanítása alapján szerették. A pap mindig magvetőként dolgozott és a gyermekeket a hit, re­mény és szeretet hirdetésével nevelte. Mivel Ataiszban mindegyik törzs olyan nyel­ven beszélt, hogy az idős, azaz Atyapapnak a beszédét mindannyian megértették, mi­vel egyek voltak a hitben és a szeretetben, ezért Joli-Tórem hegyének kőfaragói Anya­hita és Armogur vázlatos tanácsai és Kaltes-asszony Földjének szokásai szerint Temp­lomot építettek. Az Ősten tisztelete ezen Templomban történt, de az aratási-ünnepen a pateszik, táltosok, bátok és tárkányok is részt vehettek.

Az Új-kenyér ünnepén, csakúgy, mint minden alkalommal a tizedes, százados te­lepüléseken a táltos vezetésével az Ősmagyar Egyház vezetői a Templom-ajtóban vár­ták az egyház hívőit és azokat megölelték. Minden közösségnek megvolt a templom­ba-meneteli himnusza és a táltos éneklésével a gyermek-sereggel együtt foglalták el a 10 vagy 100 karéjos helyeiket. Elöl ültek a gyermekek, balra minden esetben a férfi­ak és jobbra a nők. A férfiak előtt az Ősmagyar-Egyház táltosa ült az ifjúsági táltos­sal, míg a nőkkel szemben a mindenkori aranyasszony és a bába, akik a kereszt-alakú névadó medence mellett ültek, mivel ezzel az Egi-beavatottságukat jelezték.

Égi-dicséretek éneklése után a Táltos megáldotta az Ősmagyar-Egyház tagjainak az Úr színe elé való jövetelét. Újabb éneklés után a Táltos felment az Égi-eredetű szó­székre és az Arvisura-Anyahita által lerótt és VAN fejedelemfi által sokszorosított Östen igéjét hirdette. Soha nem felejtette el az igazságot, hogy a TEN létezését Kaltes-asszony Földjéről hozták magukkal a beavatottak és ezen Ősten-hit a Joli-Tó­rem Földjén való embereket az emberevés vadságából kiemelte. A meghalt ősök tisz­teleteképpen a mindig jelenlévő ősök lelkei itt vannak közöttünk. Ezzel nem győzte hangoztatni, hogy a test elporladhat, de az Ősten egyházát fenntartó lelkek örökké itt vannak közöttünk. Az ősök lelke soha senkit nem bánt, de szülői jóságukkal vigyáz­nak minden lépésünkre, utódaiknak csak a javát akarják.

 

 

297(D).Arvisura