Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Harka lovasfejedelem - 295(A) Arvisura részlet

2013.11.26

Harka lovasfejedelem

  

"Harka lovasfejedelem 969-ben nagy birtokot kapott Erdőelvén, ahová Erdeljü Gyu­la, Szabolcs, Sarolt és Karold testvére, valamint a Kisebb Gyula is követte. Szabolcs 970-től az Úz völgyétől Jászvásárig, Erdeljü Gyula pedig Gyulafehérvár térségében, míg Zombor fiának özvegye, Dés Barcaság Zombor nevű telepedésén kapott földet. Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant szélesvállú és hosszú karú ember volt, aki unoka leánytestvérét vette el feleségül, aki szintén alacsony termetű és fürge leányka volt.

Ennek a Kisebb Gyulának, vagy Ajtony-Gyulának az volt a feladata, hogy Tormás tárkányfejedelem után átvegye 975-986 között Jászvásár és Fehérvár között az össze­kötő fejedelmi tisztséget, ifjúsági fejedelmi szinten. Ebben a minőségben nagy szol­gálatot tett a 24 Hun Törzs-fejedelmi szövetségnek, amely a magyarságot a Jász-sík­ságon minden viszonylatban megerősítette. Ekkor vált esedékessé Sarolt unokatest­vérének házassága Gelyza fejedelemmel. Elkísérte Saroltot vőfélyként a fehérvári dí­szes esküvőre 968-ban. Ő vitte az örömhírt 969-ben, a Vajk napján született fejedel­mi ifjú világrajöttéről az össz-szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak, aki az új házasságot a többi fejedelem között helyeselte.

Amikor 973. március 23-án a mainzi érsekség javaslatára összehívott értekezleten megtörtént a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett és a két arany­asszony napja között gyenge agyvérzés érte, amelyből az arbag rimalányok kigyógyí­tották Harkaváron. Már Géza elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Még a bihari dukátusban, Gelyza kisfejedelem korában erőt vett rajta azon gondolat, hogy a nyugati kereszténység felé megegyezésre kell jutniuk, különben az avarok sorára jut az alig száz éve hatalomra jutott Magyar Törzsszövetség. Kisöccse, Mihály 16 éves korában egy lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lóról, hogy meghalt. Lltána elfoglalta birtokát Esztergom vidékén és ott várat épített. Gelyzának a fiatal Söpte Szavárditól még Mihály és László nevű fia is született 968-ban. Buda­váron nevelkedtek. Amikor Harka lovasfejedelem 974-re felépült a betegségéből, a Csörsz kiképzési árok-rendszert végiglátogatta, majd Pusztaszertől egészen Harkavá­rig a harmadéves múlt, sajátnevelésű csődörén egyfolytában hazalovagolt, de a várka­puban már haldokolt. Még bevitték Lovas-Östen házi szentélyébe, ahol összesereglett unokái között mosolyogva halt meg. Oroszlános tarsolyában fából faragott kis lovacs­kákat hozott és mindegyik unokájának a kezébe adta. A tarsolyában maradt lovacs­kák rovással ellátva a távollévő unokáinak maradtak.

Utána kívánsága szerint az ősi szokásban lévő vezéri-hamvasztási temetkezéssel el­égették megfáradt testét. Porait szerte vitte a Kunság gerenda-várai felé a hirtelen tá­madt vihar.

A temetkezési szertartásra egybegyűlt Tíz-nyíl törzs" vezérei eldöntötték a főúri 400-as lovasság bevezetését a várkatonasággal együtt. A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Tehát Harka lovasfejedelem az utolsó lovas kikép­zést vezette a Csörsz árok-rendszerben, ahol ezután már csak árkász kiképzés folyt.

Itt döntötték el Harkaváron, Lovas-Östen szentélyében, hogy a főurak mellett az uruki-mani nazirok, a bizánci és római katolikus apátságok és püspökök is tarthatnak lovasságot. Az Árpád tárkányai által készített könnyű lovassági kardokat ekkor kezd­ték a kétélű kardok felváltani. 

Harka lovasfejedelmet 5 leánya és 24 unokája siratta. Gyula nagyfejedelmet és Zombor fiát is túlélte. Az 5 leánya Kalocsa és Fehérvár síkságán kapott fejedelmi bir­tokot és ott mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950-­966 között volt tárkány-fejedelem. Gyula fia 946-955 között volt nagyfejedelem. Gyermekei közül Bulcsú hősi halált halt, Sarolt és Karold először a bizánci hit érdek­területére ment férjhez, de özvegységük után Sarolt Gelyzához ment nőül, Karold férjhezmenetele előtt Veszprémben lett a 400 főből álló rimalányok parancsnoka. Va­lamennyien 5 kisebb leánytestvérükkel együtt Erdőelvén kaptak birtokot. Erdeljü Gyulának még a Jászvásári 975-ös megbeszélésen Csatári lovasfejedelem ezt a javas­latot tette, hogy minden jászvásári vezéri személyiség ragaszkodjon a jászsíksági bir­tokosságához, nehogy a keleti hittérítők kegyetlenkedései miatt birtok nélkül marad­janak. Erdeljü Gyula meglátogatta Besenyő-Fehérváron Csatári besenyő fejedelmet és Boliva leányát feleségül vette, aki a veszprémi rimalány-képzésen rangelső lett. Ennek az Erdeljü vagy Ajtony-Gyulának Deés és Csucsa nevű fia született. Az édesanyjuk ekkor nyerte el az ifjúsági aranyasszony tisztséget. Ezért Ajtony-Gyulának a mozgási útja Jászvásártól-Veszprémig terjedt. Felesége révén Parajd környékén újabb birtokot nyert. Férje halála után Parajd, Deés és Csucsa környékén népes családjával megtele­pedett. Ezzel Deés és Csucsa elnyerte a sóellátási jogot, amely az uralkodóháznak nagy jövedelmet jelentett. Ezért Vajkkal soha nem kerültek ellenséges viszonyba. Erdeljü Gyula örökölte Harka lovasfejedelem utolsó útjának leírását és végakaratát, amelyet Boliva ifjúsági aranyasszony foglalt aranylemezes rovásba:

Harka lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt megnézte a reggeli, lóról való ügyességi ugratásokat, amelyik nagyon megerőltető volt és roppant rátermettséget kívánt. Mindenütt megvárta a másik őr­ségtől való visszafutást. Utána a Bulcsú unokájának adományozott avarkincseiből adott a győztes lovasnak egy-egy aranyból vert emlékérmet. A bőséges, bográcsos ebéd után mindenütt elmondta végakaratát:

- Amelyik nemzetség megtagadja a múltját, megtagadja regevilágát, megtagadja a Lovas-Östen létezését, az elbukik! Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények? Égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket. Tíz éven belül szüntessük meg a Csörsz árokrendszer lovas táborát és a nyugati védelmi gyepűket ­mivel mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk - adjuk fel a nyugati ha­tárterületeket. Nyissuk meg az Encs vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt. Szüntessük meg a Mani által megjavított uruki egyház szervezetét és térjünk meg Szent Péter egyházába a mainzi érsekség vezetése mellett.

Ezek a nyugati uralkodók állandóan veszekednek, mint a déli Sakaföld cigányai (indiai szkíta birodalomban). Ezért Gelyza Nagy Ottó kezdeményezésére az utána trónra lépő II. Ottóval lépett szent szövetségre a terjeszkedni kívánó bajorokkal szem­ben. Ottó a mainzi érsek által felszentelt Brunó püspököt küldte, aki nyugatiasan Géza fejedelmet Istvánnak megkeresztelte. Az Engadin völgyéből származó, hun szár­mazású Hunt, Vecelin és a két Pázmány lovagot indította útba Brunóval a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal, akik hun utódoknak vallották magukat. Te­hát Sváb-földön tanult lovagok jöttek be, ugyanis az Ottók a bajorokat mellőzték, mivel Civakodó Henrik magyarellenes bajor lovagokat javasolt küldeni. Ellenben mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy bajor-hun keveredésű papok kísérjék Brunót a térítő munkájában. Ebből úgy érzem - éppen olyan becsapás lesz, mint Bulcsú, Le­hel és Sur esetében, amikor segítségkérés címén a civakodó német fejedelmek a jóhi­szemű magyarok ellen fordultak, amikor hirtelen megegyeztek. Ezért vesztettük el az Augsburgi csatát és éppen a segélykérők akasztották fel az ifjúsági vezéreket. Buda­vár Beavatott Központban még most is közszemlén vannak a hívó levelek, amelyben a magyarok segítségét kérték! Ennek alapján azon közmondás terjedt el a Csörsz vo­nalán, amely máig is igaz:

Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek, mert ha küld is nagy levelet, mint a kerek köpönyeged. Pecsétet üt olyat rája, mint a Holdnak karimája, nincsen abban semmi virtus, verje meg a Jézus Krisztus!

Szabolcs is azt mondta: Az uruki keresztény egyház is elfogadta Jézus nazírt is­tenfiának, a szeretetre alapított vallását, de az aranyborjú nélkül, mivel a bika és kos jegye után már a halak világhónapjában élünk. Eljön majd az öldöklő századok után a szent vízöntő világhónapja, mikor az emberek az Égiek tanácsára a békés megegye­zésre törekszenek. Mi már ebben a korban élünk és szeretnénk látszólagos nyugati keresztények lenni, az uruki érdeknélküli kereszténységünk megtartása mellett! Hűek az ősi, Öreg-Östenünkhöz!"

295.(A) Arvisura részlet