Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világfa - 348. Arvisura részlet

2012.10.09

A világfa

 

        „Az első égben egy hatalmas tó közepén egy nagy sziget terül el. Ennek a szigetnek a földjében kapaszkodnak az Élet-fa gyökerei, melyet az Élet-vize táplál, s amely így a hét égen keresztülnőve alkotja a Tóremek nagy Világfáját. A Világfán nemcsak a Tóremek közlekedhetnek, de ezen juthatnak fel a Jó- és Rossz-Szellemek is a felső egekbe, a Tóremek akarata szerint. Az első ég a Teremtett Lelkek Birodalma. Ezek a lelkek Ata-Isistől származnak s a földön élő emberek életének hordozói.

        Ata-Isis Sis-Tóremet felhatalmazta arra, hogy az ő engedélyével a földi emberek lelkei a szivárványhídon feljuthassanak a mennyországba a földön tanúsított magatartásuk és cselekedeteik szerint.

        Az első ég alatt a Világfelügyelő Aranyfejedelem létrehozta az Égi Nagy Teremburát, mégpedig úgy, hogy kifeszítette nagy, kékszínű sátorlepedőjét, hogy elválassza vele a Lelkek és Szellemek Világát az alsó, vagyis földi világtól. Ennek a sátorlepedőnek nagyon erősnek kellett lennie, hogy meg bírja tartani az alsó világot. Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem aranytűvel varrta meg. Azonban az öltések nyomán apró lyukak keletkeztek, s ezeken keresztül átragyog Numi-Tóremnek, az Isten-Öregnek aranyos világa, mely megszámlálhatatlan apró csillagként látszik ragyogni a Teremburán. Ezeken az apró csillagablakokon keresztül figyelik az ősök az utódokat a Teremtett Lelkek Birodalmából. Ha az utódok tiszteletben tartják az ősöket, akkor azok megkérik a Jó Szellemeket, hogy segítsék érvényesülni utódaikat a földi szinteken, és segítsék őket az élet küzdelmeiben. Ellenkező esetben viszont nem figyelnek rájuk, s akkor a Rossz Szellemek szabadulnak az utódokra.” 

348. Arvisura (részlet)