Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


348. Arvisura részlet - "Baraca"

2013.03.01

"Tura hosszasan gondolkozott korábbi szavaimon és így szólt:

 

- Hallgass meg Baraca! Én azzal a gondolattal jöttem el Ob vidéki falumból, hogy ami még menthető, mentsük meg az utókornak. Felkeresem dr. Zsiray Miklóst, akit mi keltettünk életre. Mert ha a nagyapám ki nem kezeli betegségéből, talán elpusz­tult volna - tehát átadom neki az Arvisurák törvényei szerint az összes sámán-bát-tál­tos rovásokat. Aztán letelepedek a manysi törzs szálláshelyének központjában, Turán, akár éjjeli őr, kertész vagy birkapásztorként. Tudom, szüksége lesz rám bölcseteknek, hogy elmondassa velem a „Manysi rejtély titkát." Utána tíz, húsz és harminc év múl­tán közlöm vele a Lappföldtől egészen a Sárga-tengerig és a Perzsa-öbölig húzódó hi­edelem-világnak a valóságát. Eddig nem tudtuk átadni tudósaitoknak a mi lelkivi­lágunk titkait, mert egyik sem tartozott hozzánk. Nem volt bennük értő lélek. Ne­hogy azt hidd, hogy a nagy műveltség adja meg az embernek a szellemvilág megérté­sének a titkát! Arra születni kell! Akik a manysiktól elmentek tanulni a nagyváro­sokba, főleg a mi félvéreink, nem azért mentek oda, hogy a manysi nép életét előbb­re vigyék, hanem azért, mert sok pénzt akartak keresni. Hányan megtagadják a létrán feljebb jutottak közül a származásukat, szüleiknek mivoltát! Szégyenlik szüleiket! Ezért népünk elzárja a lelkét előttük. Amikor újságcikk vagy könyv jelenik meg ró­lunk, olyan érzésünk van, mintha kést nyomnának bordáink közé és ha mond is va­laki valamit, akkor gyűlölettel tekintünk a közlőkre. De nekünk mégis tudatni kell a 24 Hun Törzsszövetségnek népeivel a sokezer éves regevilágunkat, hogy mind szel­lemileg, mind lélekszámban a Vízöntő Világhónapjában megerősödjünk. Otto Kuusi­nen jött rá arra, hogyha nem titkoljuk el a manysiknál őrzött titkos regevilágunkat, sokkal erősebb nép lehetnénk, akiket éltethetett volna magasabb szellemvilágunk is­merete. Sokezer éves megfigyelésünk alapján te meg fogod élni azon korszakot, ami­kor a manysi nép el fogja érni régi dicsőségét és gazdagságát, hiszen anyagi és szelle­mi kincseink óriásiak.

- Tura, ha a Ti akadályoztatásotok miatt nekem kell közölni majd a hivatalos kö­rökkel a „Manysi rejtély titkát", rám is, mint gyűlölt közlőre fogtok tekinteni?

- Te medveölő hős vagy és bármit közölhetsz a világgal, mert te vagy a Vízöntő Világhónap beszélője! - mondta a társam.

- Ugyanis a manysi kérdés tanulmányozói szakmai féltékenységből szellemi mun­kálkodásunkat támadni fogják, pedig itt csak sok ezer éves múltunkról van szó. Ne feledd el, még az ujjaink sem egyformák. Ők tépdeshetik elgondolásaikat, de te ne avatkozzál meddő harcaikba. Arra azonban figyelmeztetlek, mindent csak a maga ide­jében közölj!

Újból gondolkoznom kellett, hiszen alig ocsúdtam fel a Tura által előidézett kábu­latból. Bátortalanul kérdeztem:

- Nézd Tura! Mögöttem már harminckét év tapasztalata áll. Tudom, hogy két egy­forma ember nincs a világon, ezért ahány ember van, annyiféle módon gondolkoznak az életről, vallásról és a nagy mindenség titkairól. Én nem hiszek úgy a túlvilági élet­ben, ahogyan azt sok könyv tanítja és nem hiszek teljesen Igor Szalminak sem. Csu­pán abban hiszek, hogy életben maradok. Mi, munkások, ha eddig sokat szenvedtünk is, most sem meghalni, hanem élni akarunk egy emberibb világban! A többi szólam, amelyet megkergült vezetőink hirdetnek. A te vándorlélek elméleted is lepereg ró­lam, mert én annyit csalódtam már mindenben, hogy senkinek sem tudok hinni.

- Baraca, én a legjobban tudom értékelni benned azt az erős lelket, amely még en­gem is megrettentett - felelte Tura komoran és folytatta:

- Én még csak huszonkét éves vagyok, de már meggyőződtem a harmadik lélek valóságáról. Amikor együtt megittuk a sámánok italát, hamarább felébredtem, mint Te és kíváncsi voltam, melyik elődöm lesz a legnagyobb hatással Rád, ki tisztel meg azzal, hogy vándorlelkét neked ajándékozza! Soha nem fogod elfelejteni azt a tizen­két elődömet, akik az elmúlt éjjel, ha álomként is, de benned éltek. Ezek közül Uvacsan volt Rád a legjobb hatással. Tehát a tunguz sámán egész életutadon el fog kísérni. A másik lélek, aki csak a halálod után válik meg Tőled, az ifjú Gardiz lesz, aki 1620. május elsején, kalandvágyó ifjú vikingként elindult Malmőből, hogyha kell, hősi halált haljon Gusztáv Adolf eszméiért! Ez a nyugtalan lélek nem tud pihenni, mert nagyon bántja utódainak hogyléte és fél az elkallódásuktól. Azt akarja, hogy az utódai éljenek a viking szellemek diadalmas erejével.

Gardiz lelke meg tudott birkózni tizenkét úz sámánnal, míg engem csak hat many­si sámán oktatott ki, hogy Atyuskám lelkével megerősödve, adjam át Neked minden tudásomat, Te erős lélek!

- Erős lélek! - nevettem mérgesen a kábulattól - Inkább az ifjú Gardiz is ült volna otthon a fenekén! Vagy ment volna vadászni a mágnes-vasköves hegyeibe! Mintsem most az én lelkemet nyugtalanítsa az életért való rettegésemben! Lehet, hogy vannak hősök! Lehet, hogy vannak bátor emberek! De értsd meg Tura, én sem bátor, sem hős nem vagyok, csak egy vasporos munkás, aki éppen csak annyit keres, hogy a családja éhen ne pusztuljon! Ósszeszorul a szívem, hogy most emberek milliói pusztulnak el, nem tudom, mi van a családommal, és kényszer tétlenségben egy kitömött medvét kell szórakoztatnom. Úgy érzem, ne haragudj meg rám, hogy nem három, hanem har­minchárom lélek háborog bennem és tiltakozik a lélekvándorlás ellen! Tömérdek lé­lek tiltakozik!

- Jól mondtad, Baraca! Háromszáznegyvenhét lélek ordította a tiltakozását Te előt­ted a Tóremek birodalmában, és most mindegyik Tőled várja, hogy szabadítsd fel háborgó lelkeiket, mert bennem már nem is bízhatnak. Benned van - Te erős lélek ­minden reményük! - kiabálta Tura mackóm előtt és sírva csókolta meg az ősi jelkép orrlemezét."

Részlet a 348. Arvisurából