Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Ragyogó ifjúság" 236.(L) ARVISURA részlet

2011.04.11

"A saka, hun, magyar, uruki és rasna törzsszövetségek ifjúsága 20 medvetoros év alatt a kiképzés keretében elsajátította Ataisz népének legmagasabb fokú szellemisé­gét. Nimród vadász-élményeinek leírása mellett és Gilgames hősiességének éneklése közben színdarabok születtek. Az ötös törzsszövetség hadi hőstettei mellett az erede­ti mondákat regélték az esti tábortüzeknél. Vallásos himnuszok és ünnepi hitéletük szokásai, valamint virágénekeik és szerelmi verselésük is fejlődésnek indult. Nem csoda, hogy a veszprémi 3 nemzedékes Lepsény fősámán azt mondta ilyenkor:

- Szeretem a hazám, népem és fajtám ifjúságát, mert örömtől ragyog a szemük, ne­vet még a foguk is, amikor a közös múltunkról verselnek, regélnek és dalolnak. Ennek a népnek örökké élni kell!

Kiváló énekesek és mesemondók tarkították a minden vasárnap lezajlott ifjúsági szellemi viesakát (szellemi vetélkedőt). A magyar törzsszövetségnek volt egy kiváló rimalánya, akit Énekes Anyahitának neveztek. Egy Zagrosz vidéki rableány unokája volt, s Bakátban, a feleség-uralmú tárkány törzsnél nőtt fel. Apja Becse vitéz, egy ki­váló nótáslegény volt, aki a szakszíni tárkányképzés rajcsurjában már huszadik éve jelen volt, de a tanfejedelmek nem engedték énektudása miatt a Duna mellé vándo­rolni. A növényi eledelt fogyasztó nagymama, az énekmondó édesapa és a kisunoka, mint Boristénes csalogánya, 300-ban már őslakos volt.

Tagjai voltak az Ifjúsági, a Rimaszécsi és az Öregek Tanácsának is Boristenésben. Mire elérkezett a 300-as Nagyszala ideje, olyan ének- és zenetudás fejlődött ki, hogy a 4-5 éves képzési idejű fejedelmi ifjak tantárgyai közé a Tanfejedelmi Tanács még a zene- és ének-tudományt is felvette. Sőt a festészetet és agyag-szobrok készíté­sét is tanították a Harapi építkezések élenjáró építkezési módszerei mellett. Így a kép­zés minden irányban kiterjedt, még a történelemre és a hitéletre is.

A sokezeréves hittudományt is felvették a tanított tárgyak közé. Ezen a 300-as Nagyszalán már végleg elismerték a Szeretet vallásának tanát, a Nazir agadei, 22 be­tűs rovással írt levelei értelmében. Ezen tudomány alapja a Mani által lerótt Köny­vek-Könyve volt, amely magában foglalta Ardvisura-Anahita tanításait, a mada­magya, mandeus Szentkönyveket és elismerték a Szeretet vallásának tanításait a jeru­zsálemi-közösség írásai alapján is, amely az őskeresztények gyülekezeteiben igen el­terjedt. Új időszámítást vezettek be a názáreti Jézus születésétől kezdve, de a régi hit­életet sem rúgták fól. Az ordoszi bölcsek, a harapi tudósok és szavárd mágusok az Égi jelzések alapján a magzat Jézus tavaszi megmozdulásakor elindultak Názáretbe és a tavaszi születéskor hódolatukat fejezték ki a világ Megváltójának.

Ezen Isteni magzat-megmozdulás egyidőbe esett az ordoszi Istenfiak ünnepével: Kiskarácsony, Nagykarácsony és Asszonykarácsony ünnepi lakomáival, amelyet min­den évben az akkor ismert világ megtartott.

A 260-280 és 280-300 között kiképzett ifjaknak kézművességet, közös földműve­lést, haladó állattenyésztést, Mani tanítása szerint ember és állat gyógyítási módokat, írásbeliséget és regetudást kellett elsajátítaniuk. Bajtársi viaskodásban, testügyesség­ben, lovaglásban és szellemiekben is előzködniük kellett. A húszéves, emberöltős viesakán döntötték el, hogy a Gilgames eredetű ifjak közül kik legyenek a seregtör­zsek és törzsszövetségek vezérei és főpapjai, akik a minden 100 évenként megrende­zett Nagyszalában döntötték el, hogy melyik törzsnek van a legtöbb győztese, akik­nek parancsát meg kell fogadniuk az irányítás során."

 236 (L) Arvisura