Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Legyen az igazság titok" - 300(B) Arvisura részlet

2013.12.20

 Legyen az Igazság titok...

 

"Füzesgyarmat belső várának főterén Gyarmat nagyfejedelem a Vitézek Oszlopa mellett az elvonuló prémes-szánkós csapatokhoz így szólt:

- A Seregeknek Hatalmas Urát arra kérem, hogy az Élet-Kegyhelyét biztonságos helyre újból elvigyétek! Ne kaparinthassa meg annak titkát sem az álnok keresztény­világ, sem Mohamed szemforgató, hazug serege, mert ezek minden népből csak hasz­not akarnak húzni. Legyen az ataiszi, ordoszi érdeknélnélküli szeretetünk örök igaz­sága titok. Vezessen Hadúr-Tórem benneteket az Igazság útján! Békesség Néktek!

Azonban nem minden úgy történt, ahogy tervezték, bár a keletiek sámánvilága megígérte, hogy az utolsó téli szállításnál a kimenekítést minden erővel támogatni fogja.

Füzesgyarmatot elhagyva, a némán vonuló szánkós-prémes hadsereg hangtalaní­tott, szalmabocskoros lovakon kísérve egy tisztásra ért. Hirtelen csengőszánkós lovak hangja csilingelt bele a téli csendességbe. A legfiatalabb Vihar-Isten ló beleszagolt a zúzmarás fehérségbe és vésztjóslóan nyerített. Minden, kissé meggémberedett ló fel­riadt.

Ordítás, kürtök rivalltak. Csengőszános besenyő lovasok prémsüvegei bukkantak elő a legelőnek használt dombhajlaton. Gerové mohamedánok üdvrivalgó serege csa­pott le Kipcsák besenyő nagyfejedelem Arvisurát mentő seregének elő-őrs szánkóira. A dombtetőről nyilat lőttek a gerové besenyők hordái. Aztán ordítva, vad vágtával közeledtek, míg a hátvéd nyilasok égő pamacsos vesszői megvillantak és belefúródtak a prémmel bélelt szánkók gyúlékony gönceibe, díszes faragvány-deszkáiba. Itt-ott lángba borultak a szánkók és a rókaprémes melegítők, medvebundák. Lángok csap­tak a szánkós prémes kíséretre, de a harcosok mindent eloltottak.

Minden oldalról zengett a Farkas-domb hajlata. A gerové besenyők eget rengető ordítással közeledtek. Kipcsák nagyfejedelem és Gyarmat törzsének lovasai: Huj­!-Huj! Rá-Rá! ordítással szablyát-kardot, tőrt rántottak és dárdákat szegeztek a táma­dók ellen. Véres volt a küzdelem. Hadúr-Tórem és Vihar-Isten lovasai vitézül küzdöt­tek a túlerő ellen.

Gyarmat törzsének táltosai és az átvevő manysi sámánok is felértek a dombtetőre és az Égiekhez kiáltoztak az Öreg-Östen segítségéért. Egy-két szán hamvába roskadt. Égett-ropogott minden. Folyt a rettenetes öldöklés. Allah segíts!... Seregek hatalmas Istene, irgalmazz! - kiáltották az Ég felé. Vért lehetett látni mindenfelé. Magába ros­kadt lovak tetemei, halott vitézek hevertek mindenfelé. A prémes-kucsmák, véres tur­bánok néhol emberfejjel együtt hullottak hóba. Gazdátlan lovak futkároztak.

De íme, kürt rivallt a fenyvesben, s az északi szelek feljajdultak. Pamrán manysi fejedelem prémes-szánkós rénszarvas vontatta serege vad ordítással vetette magát a küzdelembe. A gerovék megtorpantak.

- Jaj nektek, turbános árulók! Vágtatásban vetik magukat hátulról a gerovék táma­dó lovasaira. A most érkező kabarok kicsiny, fürge lovaikon vágtatnak a küzdelembe. Kardra kaptak a manysik vitézeivel és íme, valahol távol erős mozgás támadt az er­dőben. A tomaji sámánok fellázították a fekete úzok vakmerő vitézeit és most min­den oldalról rávetették magukat a gerovék tartalékaira.

- Huj-Huj! Rá! Rá! Rá! - ordították, és a hitehagyott besenyőkre vetették magu­kat. Úgy kellett nekik, mert elhagyták Öreg-Östenük tiszteletét! Most már nemcsak a kitaposott út felé kellett támadni a besenyők áruló seregének, hanem hátrafelé is, mert az úzok hatalmas erővel, fergeteges rohammal vágtattak a tisztásra.

Megingott a gerovék áruló serege. Dühödt védekezés lett a támadásból. Most már a Gyarmat-Jenő törzs harcosai támadtak dühösen. A gerovék megfutamodtak, de a fekete úzok mindannyiukat üldözőbe vették.

Mire beesteledett, ájultan roskadt a prémes szánkóikba Kipcsák vitézeinek sokasá­ga. A manysik segítették a sebesülteket és ölelgetve életet leheltek a rokoni magya­riakba. Csendesen átraktak minden kincset és Arvisura anyagot a rénszarvas vontat­ta szánjaikba és lassan elindultak észak felé.

Füzesrét falvának lakói jöttek a küzdelem után az ilyenkor szokásos halottham­vasztásos temetkezést elvégezni. Gyarmat és Pamrán nagyfejedelem egymást ölelget­ve elbúcsúztak, soha többé nem találkoztak. Kipcsák nagyfejedelem hősi halált halt. Távolról még végignézték az elhamvasztását, majd egy Keszi törzsbeli göröncsér dí­szes urnát hozott, amibe a hős tetemének porait Szakszinba szállították. A gerovék hamvait meghagyták az erdő szélén leselkedő farkasoknak.

Füzesgyarmaton jelentették az Öregek Tanácsának, hogy sikerült az Arvisura kin­cseket a manysi-hantik haderejének átadni, akik most már biztonságosan viszik rén­szarvas fogataikon az Urál-Bérc Öregéhez.

1063 nyarán Miltény fia, Zombor és Kökény fia, Pereg jelentette I. Béla királynak, hogy a kardok-dárdák és prémes-szánkók csatája után sikerült a manysi-hantik sere­gének átadni az Élet-Kegyhelyének titkait és az Uruki-Karnaki-Ordoszi Szövetség Ládáját. Ezzel a magyarság kilépett a sokezer éves álomvilág keretei közül!"

300.(B) Arvisura részlet