Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Hiszékeny parasztság" - 321. Arvisura (részlet)

2012.09.13

"Szibián Demők 1404-ben Zsigmondot saját kérelmére a Sárkányos-Társaság tagjá­vá avatta, aki ezzel kapcsolatban megtiltotta, hogy hozzájárulása nélkül rendeletet, ítéletet vagy pápai bullát kihirdessenek, s főpapokat csak ő nevezhetett ki. Pápai adók, illetmények beszedését megtiltotta és a pápa által kinevezett főpapok egyházi jövedelmeit lefoglalta. Kihirdette, hogy a pápai ügynökök zsarolják, kiközösítik és ki­átkozással, végrehajtással a lakosságot leszegényítik. Ezen cselekedetük az Isten előtt visszatetsző dolog és ellenük meg kell tagadni az engedelmességet. Elrendelte ennek a kihirdetését.

Főkegyúri jogait a konstanzai zsinattal elismertette, mert mint római király 1410­től azon dolgozott, hogy az egyházi zsinat tekintélye minden papi rendelkezések és pápai bullák fölött álljon.

Hiába iktatták törvénybe, a pusztaszeri szerződésbe és az Aranybulla 29-ik pontjá­ba, hogy „Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered!". Ezt a főurak és főpapok a ne­mességgel együtt törölték az Aranybulla pontjai közül. A szabad költözködést részük­re megtiltották és a szökött jobbágyokat gályaraboknak eladták. Mindenki pénzt akart a jobbágytól, katona adó, kapu adó és katonaállítási kötelezettség címén. 1397-ben el­rendelték, hogy minden 25 telek után a földesurak kötelesek egy katonát kiállítani. Amikor 1433-ban Zsigmond császárrá koronáztatta magát, engedett a parasztság jo­gos panaszának és 1435-ben már csak 33 jobbágytelek után kellett egy lovaskatona minden költségét fedezni. Bántatlanságot biztosító hitlevelet adott Husz Jánosnak, majd ígéretét megszegve hozzájárult, hogy a csehek tüzes máglyán megégessék.

Zsigmond mégis összefogott a pápaság intézményével és a német rendekkel a hu­sziták nemzeti mozgalmával szemben. A parasztság mindenütt rokonszenvezett a huszitákkal és a parasztseregek győzedelmesen harcoltak az elnyomók ellen mindad­dig, amíg a belső árulók a nemességgel és a gazdag polgársággal engedélyezték a hu­sziták kelyhes irányzatát a szabad vallásgyakorlásban, akik elismerték Zsigmondot királyuknak. Az árulás után a parasztság mozgalma nem semmisült meg, hanem Ma­gyarországra is átterjedt. Az egyházellenes huszita parasztmozgalom gyorsan elterjedt hazánkban. A pápa Marchiai Jakabot 1436-ban a délmagyarországi részekre küldte, ahol régen a bogumil tanok leginkább elterjedtek. Ez a kegyetlen inkvizítor az eret­nek parasztokat megkínoztatta, máglyára vetette és még, a halottakat is kiásatta a sír­jukból, hogy meggyalázza őket. Az üldözések elől sokan Moldvába menekültek, a gö­rögkeleti vajdaságba.

Marchai Jakab pápai inkvizítor jelentette, hogy az eretnekek nem ismerik el a pápa főhatóságát, nem tisztelik a szenteket és az ereklyéket, semmit sem ajándékoznak az oltárra. Ellene vannak a dézsmáknak és a római egyházat a sátán zsinagógájának vall­ják. Ebből kiderült, hogy a huszitizmus hitét képviselik. A déli bánságokban az ink­vizíciónak sikerült a parasztmozgalmakat vérbe fojtani, Erdélyben, ahol a szabad köl­tözködés jogát megszüntették és a tized fizetését még a románoktól is pénzben köve­telték, az elkeseredett parasztok már 1393-ban ellene szegültek a váradi püspöknek. A főpapság kapzsisága 1327-ben Déva környékén felkelést robbantott ki Kardos Já­nos vezetésével, mert kiközösítették a tizedet nem fizető parasztokat. A Nyírségben egy Márton nevű paraszt indította el a felkelést, a nemesség azonban leverte és a lá­zadókat kivégezte. Erdélyben Alparéten gyülekeztek a parasztok és sérelmeik orvos­lására Csáki László vajdához küldték el követeiket, aki a küldöttséget lefejeztette. 1437-ben a parasztság összefogott a kisnemesekkel és nagy győzelmet arattak. Egyez­séget kötöttek a kolozsmonostori káptalan előtt az uruki-mani leszármazottak. Az egyezmény hírül adta, hogy a felkelt parasztok közkegyelemben részesülnek és éven­ként Bábolna hegyén a nemesek és parasztok megvizsgálják az egyezmény betartását. A tized körüli jogtalanságokat és a fóldesúri kilencedeket eltörölték. Az elkobzások­kal szemben kimondták, hogy a katonaság piaci áron köteles az élelmiszereket meg­vásárolni.

A püspökök azonban a kolozsmonostori egyezményt a nemesekkel együtt nem is­merték el, mert az eretnekekkel az egyezmény semmis. Az egytelkes nemeseknek adómentességet biztosítottak és a jobbágyok ellen megkötötték a kápolnai-uniót. A felkelt paraszthadak ellen a nemesség azonban vereséget szenvedett. Október 6-án megkötötték a második kolozsmonostori egyezményt. Az egyezmény betartását a ki­rályra bízták, aki a szabad költözködést visszaállította. Vezéreik: Budai Nagy Antal, Kolosvári János kézműves és társaik voltak. A nemesség azonban nem nyugodott bele ebbe és megtámadták a parasztokat, akik elfoglalták Kolozsvárt és Nagyenyedet, de a megfogyatkozott paraszt seregek Kolozsvár és Kolozsmonostor között vereséget szen­vedtek. Budai Nagy Antal a csatában elesett. Holttestét a nemesek feldarabolták, de egyes paraszti felkelők még 1439-ben is harcoltak. Vezetőiket, amennyiben fogságba jutottak, a nemesek kivégezték. Nagy baj volt a parasztok hiszékenysége, hogy bíztak a megkötött egyezmények betartásában, míg a nemesség azt csak papírrongynak te­kintette. A parasztság öntudata azonban megnövekedett és sokan jelentkeztek Hu­nyadi János seregébe a törökök elleni harcra."

321. Arvisura (részlet)