Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Elvégeztetett..." (Vérrel pecsételve részlet)

2015.03.17

"Elvégeztetett ..."

 

„. . . - Elvégeztetett! – mondta a kapitányunk. – Kiss Jóskának most fogyott el az utolsó demizson kassai bora.

- Én is hallottam tőle többször, hogy ő csak addig fog az oroszok elől menekülni, ameddig a bora tart. De ha egyszer elfogy, akkor tovább nem megy, mert bor nélkül nem érdemes élni!

- Hajnaltüzet gyújtottunk egy mély horhosban, ahol Tura volt ruháit és hátizsákját elégettük, s közben énekeltük:

Eredj el az Égi-Atyádhoz,

Tundrahalmi várba

Mondjad el, hogy a békéért

Állunk majd munkába!

Kelet felől vörösen kelt fel a Napasszony. Bősárkányban talán már rikoltoztak a kakasok. Kis Jóska meg már bizonyára ott kovácsolja a patkókat az öreg kovács műhelyében. Társaink közül a dunántúliak, akiknek sikerült útközben meglépniük, remélhetőleg már a családjuknál vannak. Mi azonban kitartottunk kapitányunk mellett. Hová is indulhattunk volna nélküle? Kapitányunk mintha megérezte volna, hogy gondolataim reá terelődnek, hozzám fordulva megkérdezte:

            - Láttál-e valamit, amikor a kifeszített báránybelet nézted? Mert én bizonyára Tura szellemének hatására a következőket láttam:

            Láttam a puchói asszonygyűlölőt, ami azt jelenti, hogy soha nem leszek házas ember. Neked lesz egy kis szőkés fiad, akit ígéreted szerint a költő barátodról fogsz elnevezni. A legfontosabb, hogy az én látomásom békét jelentett!

            Most pedig te mondd el, mit láttál a jövőnkre vonatkozólag!

            - Feltúrt mezőket, rombadöntött házakat, és meszesgödrökben fekvő hullákat. De aztán piros kakas rikkantott egyet, és a Nagy-csata halottjai felkerekedtek. Megindultak a kalandozások elhullott vitézei, a testvérként közeledő török-tatár dúlások áldozatai, majd a szabadságharcok hősei. Előbújtak Kál-Kápolna, Világos és Komárom sírvermeiből, hogy tiszteletüket tegyék és üdvözöljék Turát, a 24 Hun Törzsszövetség harcosát! Az örök béke szent harcosát!

            A tengernyi hős ott hullámzott a Rába síkságain, majd kürtszó harsant és Vasvár, Zalavár, Pinkavár, Pozsonyvár és Budavár felől elindultak jégfehér paripán a fősámánok századai, hogy Arvisurát énekeljenek Tura előtt. Aztán újra kürtszó harsant a rohonci havasok felől és megindult 347 fősámán az Írottkőre. Fiatalok és öregek, szőkék és barnák, rövid és hosszú hajúak, vígak és szomorúak, de mindannyian énekelték az új Arvisurát:

            „Legyen a földön béke . . . béke . . . béke . . .”

            Agaba fősámán röviden elmondotta Ataisz pusztulását, a 24 Hun Törzsszövetség megalakulását az örök emberi szeretet nevében, A „Béke és rokonság” eszméjét, felsorolta vétkeinket, amennyiben vétettünk a szeretet parancsa ellen. Felsorolta az ítéleteket, Góbé földsivataggá válását, az embereket pusztító nagy járványokat, az óriási marhavészeket, mely felelet volt az emberi gyarlóságainkra. Felidézte a kalandozásokat, amint Csaba, az ifjak vezére megtalálta az ismeretlen földrészen az ataiszi őshazából menekülteket. Utána az ősi hit eltévelyedéseit, amelyre válaszként jöttek Buddha tanai, majd egy új szövetség. Aztán a kasszu törzsek türkjei felvették Mohamed hitét. De hiába esküdtek a vezérek a Koránra és Bibliára, egymást irtották századokon át. Most újabb eszmét hoztunk be a vén Európába, amelynek első harcosa Tura és az ő hagyatéka.

            Baraca! Hirdesd Tura eszméjét! Szalmi népe is ezt támogatja:

            „Legyen a földön béke . . . béke . . . béke . . .”

            Utána a fősámánok egyenként ellibegtek Budavára felé, a 24 Hun Törzsszövetség sámánvárosába.

            Végül egy borjúnyalta-hajú szőke kisfiút láttam, aki egy kissé hasonlított Turára.

            Lassan megindultunk lefelé a kegyhelyről, a Tura szent testével megszentelt Írottkőről. Káltes asszony szőke haját simogatta, s a belőle áradó vörös fény ellepte az ég alját. Ilyen volt az őstáltos kétezer év előtt megénekelt béke hajnala . . . „

          Vérrel pecsételve (részlet)