Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Dózsa György" - 275. Arvisura részlet

2013.07.19

Dózsa György 

 

"Dózsa György derékhada 1514. május 19-én ért Ceglédre és a város apraja-nagyja örömmel fogadta. Kisnemesek és polgárok ökörvágással ünnepelték és a sok étel mel­lett előkerültek a boroskupák is a tábortüzeknél, amelyen egy deák köszöntőt mondott:

- A Pápai Bulla és Bakócz Tamás bíbornok felhívására összegyűlt keresztes sereget örömmel üdvözöljük! Legyenek a mi vitézeink Hunyadi János és Mátyás király hol­lós seregének méltó utódjai! Az aranysarkantyús vitézek kereszteshad hősei, akik a beérkező új keleti töményekkel győzelemre viszik jobbsorsra érdemes népünket. Él­jen a bocskoros nemesek és élni akaró parasztok serege! Éljen a Székelyföldre szárma­zott Árpád-ház Dózsa-nembéliek György vezére!

Gábor deák üdvözlő szavai után a Nagy Templom előtt álló ünneplő hívők bevár­ták, amíg a csapatok katonás rendben elvonultak Székely Dózsa György előtt és a Templomkert terén felsorakoztak. A síposok és regősök ütemet adó dobpergése mel­lett megszólaltak a kürtösök díszjelzései és Dózsa György az ispánválasztó dombra lépett.

- Cegléd népe! Magyar férfiak és életet adó nők! Nyomdokainkba lépő ifjú gyer­meksereg! - kezdte meg beszédét a keresztes-hadsereg vezére.

- Katona létemre én nem sokat értek a beszédhez, hiszen nem ünnepi beszédekre neveltek, hanem végvári vitéznek. Isten kegyelme és a Pápai Bulla kihirdetése után Bakócz Tamás bíbornok és az ország vezető urai engem jelöltek ki a keresztes-sereg vezetőjének. Máig beérkezett jelentések alapján a jelentkezések megszüntetésének el­lenére, a keresztes seregbe való felvételt kérők száma 90 ezer fölé emelkedett, míg az óhazáink ifjúságából 1 tömény indult el a közös Magyar Birodalom megsegítésére. Száz tömény katonaságnak megmozdulása van kilátásban, hogy a Szögedi egyez­ményt és a Pusztaszeri vérszerződést igazságosan rendezzük! Ebben az országban a honfoglaló parasztságnak, és a kézműveseknek jogaik vannak az Életre! Legközeleb­bi célunk a rokon Aháj nép egykori fővárosának, Bizáncnak a felszabadítása azáltal, hogy megkezdjük a honfoglaló őseinknek, Atilla, Baján és Árpád nemzetségeinek jo­gos panaszai orvosolását! Aztán a beérkezett új keresztes sereggel szabír és uruk föld­jét is felszabadítjuk az iszlám rabsága alól. Ezért felszólítlak benneteket, álljatok be az érdeknélküli szeretet vallásának a keresztes seregébe, hogy megszüntessük a rabszol­gaságunkat.

Éljen Árpád véreinek szabadsága! Éljen a honfoglaló Nép!"

325. Arvisura részlet