Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Az ősi igazság..." - 287. Arvisura részlet

2014.01.14

Az ősi igazság...

.

"Fekete-Arnó tudta, hogy a szavárd-magyarok és a zagroszok időszámítása a tűz­szerzési évben Kr. e. 13 508 évvel hamarább az uruki-mani időszámítás előtt elkezdő­dött. Az Urukban elkezdődött keresztyén időszámításhoz főként Róma pápasága ra­gaszkodott. Még az Avar-Birodalom területén is megoszlottak a vélemények, mert Bős-Tudun és Avarbástya Rómához, azaz Jézus Krisztus születéséhez ragaszkodott. Viszont Tardos szigorúan kitartott a tűzszerzési évek számlálása és a Hegyi-ünne­pek" szokása mellett. Ilyenkor mindig egy ősanya szobrot kellett készíteniük, s így a múló időt nem tévesztették el.

Az északra költözött Arnó család, a Nagyhegyen túl az etruszkok 12 nagycsaládja először 3 ágra szakadt: a sóvári, a halasvárosi és pongói ágra, majd ezek ismét 3 ágra szakadtak. A pongói ág legkeletibb részére kerültek a Bogina és Bohina-Arnók, akik Göröc városában nagy hatalomra tettek szert. Itt már felfegyverzetten várták a Csörsz-vonalán kiképzett harmadéves testőrségnek a Farkas-had csoportját és sokan csatlakoztak hozzájuk, hogy Tardosra lovagoljanak.

Fekete-Arnó érsekségi serege innen visszafordult, de a sikulok a Tardoson túli si­kulokhoz iparkodtak és a göröci Arnók is csatlakoztak hozzájuk.

Nyék vezér Szalaváron várta a szellemi értékeket elhozó Csörsz-vonali vitézeit és közölte velük az Avarbástya-Nagyszalát előkészítők döntését, hogy a Rasna-Szövetség 12 titkos Arvisuráját Tardosra kell vinniük. Így a 12 Nép létezésének titka és a Piros­ka-köves Aranyasszonyi fejdísz a tardosi szellemkörben marad.

Tardosig együtt lovagoltak. A nyugatiak Szent-Háborúja miatt elmenekített szelle­mi értékeket Tardos-Kegyhelyén az éveket számláló ősanya jeleket és eredeti lapocs­kákat őrző szent helyre vitték. Itt Nyék hálát adott Tennek, Istennek és Hadak urá­nak, hogy a békességet hirdető, magyarhitű egyisten hívő népnek megengedte, hogy a 12 NÉP titkos regevilágát a sáska népek elől sikerült elmenekíteni. Igy, ha valami­kor eljön a Vízöntő Világhónapja, marad annyi szellemi erő, amely megszünteti a kö­nyörtelen emberöléseket és gyilkos háborúkat.

Útközben Nyék nagyon megkedvelte Bogina-Arnót és Eraviszkó helyére, Avarbás­tyára meghívta, az ősi dallamok leírására, hogy a sokezer éves énekek feledésbe ne menjenek. Az arbag-lányok egyikébe Bogina-Arnó szerelmes lett és Fejércsét még Tardoson Nyék beavatott áldásával feleségül vette. A Szirakuzából elszármazott Kászon síkul vitézt Zalán vezér, Bős-Tudun idősebbik fia a többi székely közé telepí­tette, aki egy másik arbag-lányt, Uzonykát vette el feleségül. Csitár is megtelepedett, de nyugtalan vérű lévén, később Bogina-Arnó Kegyhely-zenekarába vágyott és Avar­bástyára költözött. Gyermekeit Csitáron hagyta, ahol minden évben meglátogatta őket. A 20 Csörsz-vonalbeli Farkas-had 5 évet kiszolgáló legénységét, akik Kalágéban is példásan megállták a helyüket, Felsőőr és Farkasváros térségéből Tardosig a Kár­pátok alján félkörben határőr településeken helyezte el. Ezen településekről Nyék ve­zér rovásos lapokat adott.

Nyék az adományozáson nevetve mondta: Farkasok védjék meg a 14 300 éves né­pünk békeszerető nemzetségeit?"

A Frankföld mainzi érseksége által meghirdetett Szent-Háborút" azonban nem koszorúzta teljes siker, mert Encsvárától egész Győrig sorozatos csapások érték a ha­dat. Az avar határőrség felperzselt mindent. Az állatállományt és az élelmezést Avar­bástya felé szállították a hazug hit rablói elől. Az uruki-mani templomokat azonban érintetlenül hagyták. Nagy Károly, a győztes rablóvezér megtépázottan vonult Győr felé, ahol megtorpant. Azt gondolva, hogy a Szombat-vásárhely felé több élelem van az éhező, eddig elvakított harcosai részére, dél felé vette útját. A mainzi érsekség templomaiban őrjöngtek.

A szószékről kihirdették, hogy 13-14 szekér aranyat zsákmányoltak és ezt a kolos­torok évkönyveiben elkönyvelték az Istenük dicsőségére. Az európai népek azonban a pápai udvarban kinyilvánították, hogy ezen dicsőséges hadjárat nem volt más, mint az uruki-mani keresztény templomok kirablása. Ekkor a megszégyenült pápa elren­delte, hogy a rablott aranyakból templomokat építsenek. (Acheni dóm, kölni székes­egyház.)

Keszt aranyasszony, Bős-Tudun felesége leányaival tartott és felépítette Keszt várát, amely az uruki-mani kolostorral a birtokában maradt. Leányai hiszékenységükben csalódva Mainz nyomására Pannon vezér egykori birodalmán osztozkodtak. Az uruki-mani vallási központ Avarbástyán maradt. Pelsőc vezér, Bős-Tudun fia átvette a hatalmat. A legtöbbet az általa épített Pelsőc-várában tartózkodott. Csak télidőben jött erős kísérettel a medvetori ünnepségekre Avarbástyára. Ekkor Győrtől Kesztvára Pécsig tartó irányában minden utat lezártak, hogy a mindenkori új esztendőt megün­nepelhessék. Ilyenkor az uruki-mani hit szerint Avarbástyán, az uruki-mani templom zenekarának himnuszai mellett megnyitották az Újévet és hálát adtak a Seregek­ Urának", hogy a békeszerető népek az Isteneknek tetsző életüket élhetik.

Ilyenkor Keszt-Aranyasszony is megjelent Avarbástyán és kincstárából mindig annyi gyöngyszemet vitt el magával, hogy egy évig a templomba járó uruki-mani hitű asszonyokat gyönggyel ajándékozzák meg.

Bős-Tudun meggyilkolása után Fekete-Arnó ott akarta hagyni Salzburgot, de mind Keszt aranyasszony, mind a testvére, Edemen ezt szigorúan megtiltotta. Sem a mainzi érsekségnek, sem a pápaságnak nem tetszett, hogy Keszt-aranyasszony igazgyöngyö­ket ajándékoz az asszony-népeknek és a pápai tizedet az uruki-mani kolostorának kincstárából minden év elején egy összegben fizeti ki az összes uruki-mani keresztény eredetű egyházközség helyett. Ezen bőkezűség azonban megakadályozta a Szent ­Háború" kiterjesztését. 

Fekete-Arnónak és Keszt-aranyasszonynak is maradnia kellett, mert akkor a Baszk-­Földdel megszakadt volna a kapcsolat. Erre pedig nagy szükség volt, mert a mórok között élő hikszoszok már az első szóból megtudták, mire készül az arab sereg Magyarka térségében. Ekkor összehívták a 800-as Nagyszalát, amelyre Edemen had­dal jött és begyűjtés (november) havának elején már Szolnokon volt. Bizánc a Boristénes folyón átvonulókról értesítést küldött, s így a Szent-Háború" további ak­ciói megszakadtak.

Pelsőc nem akart az uruki-mani keresztény-egyháztól elszakadni, hanem Pásztó székhellyel püspökséget alapított. Szalán Tardos térségében telepítette le a Szombat­vásárhelyről elmenekült uruki-mani püspököt. Ezen két püspökség között eltérések mutatkoztak. Pásztó ragaszkodott a Nazir születésének évszámaihoz, mivel a nyugati kereszténység is ezt használta. Tardos viszont kiállt a mellett, hogy az ősi hegyi-ün­nepélyeken megtartott Tűzszerzési ünnepeket" használják, mert ennek az évmegha­tározása 1 évvel eltér a nyugatiakétól, ugyanis az ordoszi csillagászok kiszámították, hogy a csillagok állása szerint bölénytor- és báránytor határán kellett megszületnie a Messiásnak. Vallásuk azt tartotta, hogy a napkeleti bölcsek társaságában a születés ekkor történt meg. Viszont a pápaság ezen születési időt az Istenfiak ünnepére helyez­te (december 25.), hogy a római rabszolgák minél kevesebbet ünnepelhessenek.

Így Pásztón a medvetor havában, míg Tardoson bölénytor havában tartották meg a Karácsonyi Jézus születését, de Tardosé volt az igaz.

Végül úgy döntöttek, hogy Medvetor havában megtartják a Tűzszerzés szerinti Istenfiak ünnepét", míg bölény és báránytor határán a Messiás születésének gyakran változó idejét. De a pásztor népekkel még a pápák szeszélye sem bánt el, mert ha egy­pár hetes eltéréssel jelölték ki a Húsvét-bárány ünnepét, hát többet ünnepeltek. A valóságban Jézus Krisztusnak a csillagok járása szerint 33 éves korában kellett meghalnia."

 

287. Arvisura részlet