Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Árpád vére" - 325. Arvisurából

2013.08.12

Árpád vére... 

 

"1514. július 16-án reggelre 10 000 keresztes-vitézt fogdostak össze és az ulicsi mező közepére terelték. Vértől volt piros a fű és a megeredt eső tócsáiban vörös víz folydo­gált. Esőszünet közben Zápolya kilovagolt és lóhátról ordítozni kezdett:

- Büdös rohadt paraszt bandérium! Elrontottátok aratásunkat. Füves térségeink még kaszálatlanul sárgulnak, ti meg Jézus-király ürügyén meggyilkoltátok Csáky Miklós püspököt, Telegdi kincstárnokot és vitéz nemesi társait, ahelyett, hogy a tö­rököket űztétek volna távol a határainktól, ellenben a király és kardinális feloszlató parancsát megtagadva ellenünk fordultatok! Ezért bűnhődnötök kell! Werbőczy már a táborban van és ítélkezni fog felettetek! A bűnösök halállal lakolnak! Benneteket pedig hazakísér a nemesi lovasság! Most pedig temessetek!

Petrovics Péter testőrségének segítségével a parasztokat vízbe dobálták, míg a szer­beket és nemeseket földbe temették el. Jenik jól beszélve a szerbek nyelvét, hírszerző szokás szerint egy megholt martalóc ruhájába bújva a temetést irányítókhoz szegő­dött. Estére a babgulyás osztásakor hallotta Petrovics jelentését:

Eltemetve Zápolya seregéből: 16 824 fő, vízbefúlt 522 fő.

Vízbedobva Dózsa kereszteseiből 71 217 fő, vízbefúlt kb. 2 000 fő. Elmenekült a lovas­sággal: kb. 10 000 lovas, míg a temetésben részt vett 1 200 gyalogos és sebesült. Egy pillanatra kibújt a hold a borulásból, és 177 604 győztes a nemesi sereg zsoldjában győ­zelmi tort ült. Míg a maradékot a vesztes sírásóknak adták. Jenik pedig előre látta:

- Most ásták meg Magyarország jólétének sírját! - suttogta és a sebesültek között a megmaradt házikókban ismerősöket keresett. A jajgatók között megismerte Kurd­baba hangját, akinek fejsérülése volt, s az egyik szemét elvesztette. Gyorsan arbag ke­zelésben részesítette és hajnalhasadtára Kurdbaba már látni kezdett. Éjjel még sok halottjuk lett. Egy szerb halott tartalék ruhájába Kurdbabát átöltöztette és sátrába vitte. Várták a több nyelvet beszélő társaik meggyógyulását, közben a menekvésük útját megbeszélték.

Mészáros Lőrinc vezéri karának sikerült megmenekülni a Béga jobb partjára és onnan Szögedre lovagoltak. Mészáros várta, hogy Báthory serege kitörjön a várból és rácsaphasson a sánta kapitányra. Ezt várta Zápolya hadvezetése is. Amikor látta Mé­száros Lőrinc a keresztes-hadsereg megingását és menekülését, ő is megszorította a lovát, átúsztatott a Bégán és társaival a Tisza felé menekült.

Mészáros Lőrinc amikor hátranézett, látta, hogy Zápolya a könnyű-lovas testőrsé­gét is rohamra vezényelte, akik a megfutamított paraszt-sereget kezdték üldözni. El­határozta, hogy amint lehet, Váradra lovagol és a hajdúk élén, Kolozsváron várja be az Aranyhorda érkezését és valamelyik Mátyástól származott ifjúval tovább harcolnak.

Keresztes-vitéz ruhájukat az egész országban elrejtették a Dózsa-felkelés vitézei és a keleti segítséget várták. Azonban Moldvában a törökök a területüket teljes erővel meghódították s ezzel a Magyarka térségéből a felvonulást megakadályozták. Halics­ban is kevésbé volt biztonságban Dimény uruki-mani püspök, ezért Szakszinba tette át székhelyét és rejtve tevékenykedett.

Zápolya János 1514. július 16-án a kábultságából magához tért Dózsa Györgyöt vendégül látta. Temesvár konyhájáról Báthory kiváló ételeket és italokat szolgáltatott fel Petrovics István testőrségének tagjaival. Jenik 3 aranyat adott a szerb főszakács­nak, hogy a felszolgálók közé beengedje. Így a többi felszolgálókkal szemben megér­tette a rövid, de annál katonásabb szópárbajt:

- Dózsa-nembéli Székely György, figyeld a szavamat! Budaváron felkértelek, lép­jél velem szövetségre és irtsuk ki együtt a cseh királyt hazánkból! Te kitartottál Bakócz kriptaszökevény hóbortja mellett és a Szögedi egyezmény ellenére a törökök ellen akartál harcolni. Ha életben akarsz maradni, 30 tömény megmaradt seregünk egyesülésével megdönthetjük Ulászló hatalmát! Fővezér leszel, én meg a királyod! Ne hamarkodd el, holnap estére várom, hogy szövetségesemmé légy!

Utána a várbörtönben éhező hajdúi közé zárták. Dózsa jóllakva nem látta olyan sötétnek a helyzetét. Ha Zápolya király lenne, akkor horvátjai és szerbjei kerülnének hatalomra, gondolta Dózsa, és Petrovics gyakorolná a sereg feletti hatalmat. Mit te­gyen? Másnap este Bebek János, a Szendrő vidéki nemesek parancsnoka volt szolgá­latban és a két Dózsa testvért ünnepélyesen megvendégelte, szavait várta:

- Erdélynek vajdája, Zápolya János! Harcosaimmal megbeszéltem a válaszunkat. Amennyiben a parasztoknak és kézműveseknek az Aranybullában és a Pusztaszeri Vérszerződésben lévő jogait biztosítod, úgy melléd állunk, ha nem, akkor jöjjön in­kább a tüzes-korona ígéreted.

- Dózsa-nembéli Székely György! Te férfi ágon vagy Álmos-nembéli, míg én női ágon, de a pápaság intézménye Róbert Károly idejében úgy döntött, hogy Atilla és Árpád vére nem lehet király! Ezért tüzes-koronával leszel Magyarország Árpád-házi királya! Én a női ágon való királya fogok lenni! Legyen meg az akaratod! Szövetsé­gemet visszautasítottad, pedig megérthetnéd, Árpád-ház férfi-ágon nem lehet király ebben az országban. Kun László is Habsburg Rudolf segítségére volt a morvamezei csatában és vele együtt győzött. Te most király leszel, Krisztus katonája, tüzes, izzó vaskoronával!

- Lesz még az én népem Úr-népe ebben az országban! Pusztaszer-vérszerződése örökké él! - kiáltotta dacosan Dózsa - Éljen a Nép! A te hazug fajzatod pedig pusz­tulni fog!

Dózsa-nembéli Györgyöt ekkor harci öltözetéből levetkőztették és I. Szelim szul­tán ajándékba küldött vörös kaftánjába felöltöztették. Werbőczy és Petrovics 14 tagú bíróságot állított össze és Dózsa Györgyöt, Dózsa Gergelyt és Cecey Árpádot halálra ítélték. Az utóbbit azért, mert a főnemesek rendbontásra küldött szerb lázadók vezé­rét, Zimrivics Drugát az árulásért leleplezte és Dózsa kivégezte.

1514. július 18-án délelőtt történt meg Werbőczy István és bíróságának ítélet-ho­zatala. Délre fából trónust készítettek a Kis Temes jobb parti síkságának a közepén és kürtösök, dobosok azt hirdették, tüzes koronával végzik ki a nemesek gyilkosát, Dó­zsa-Székely György Krisztus-király Sárkányos-Társaság lovagját, aki akarja, nézze meg. A nemesi sereg kerékabroncs kovácsa, olyan széles abroncsból, pántos, kihegye­zett szélű koronát készített és azt fújtatóban fehér izzásig megmelegítette. Fából ki­rályi széket ácsolt és Dózsát rákötözték. Cvetkovics hóhér az izzó vaskoronát a ke­resztes hadvezér fejébe nyomta és somfanyéllel szorosan átütötte az égő haján, s a bőre is lángot kapott. Dózsa György szemrebbenés nélkül, ordítozás nélkül tűrte. Utána kivezették a börtönből az összeláncolt hajdúit, akiknek megígérték, ha esznek Dózsa testéből szabadságot nyernek. Felforrott agyveleje már a testére folyt, amikor Cvetkovics utasítására húsdarabokat kellett kitépniük vezérük testéből A nemesek papi kórusa a Templomokban szokásos Te Deumot énekelte, miközben a kiéheztetett hajdúk a testét harapdálták. Három hajdú ezt megtagadta, s őket nyomban agyonver­ték. 72 hajdúnak táncolnia kellett és felváltva 12-en harapdálták testét, 60-an folyton táncoltak a hegedűk és sípok hangjára. Báthory és Zápolya csak a Temesi vár ablaká­ból nézte végig, félve a nép haragjától. Utána a holttesteket 4 felé vágták és a városok­ba vitték.

Petrovics és Cvetkovics a várba lovagoltak és Zápolyának jelentették:

- Amelyik hajdú nem nyelte le a Dózsából kiharapott húst, azt pallossal levágtuk. Ezek csupán heten voltak, s így a deákok 65 hajdú részére veterán elbocsátót írtak. ­Nekik kellett 65 városba elvinni a Dózsa-nembéli Székely Györgynek a holttest da­rabjait és kifüggesztették a keresztesek érseki utasításra való gyülekező helyén, aho­vá aztán Dózsa-seregének özvegyei és árvái imádkozni jártak. Dózsa Gergely négyfe­lé vágott holttestét: Csanádra, Kalocsára, Váradra és Budavárra vitték. Csanád nem fogadta, ezért Esztergomba szállították, a Váradiak azonban az egri érsekségbe küldték.

Mészáros Lőrinc lovasaival a Tisza felé, majd a Bácskába lovagolt és Nagy Antal egységével találkozott, de Nagy Antal ott maradt. A hajdúk Mészáros Lőrinccel tar­tottak, majd Váradon keresztül Kolozsvárra lovagoltak, s megütköztek az erdélyi ne­mes sereggel. A csatát elmosta a háromnapos felhőszakadás, amelynek a leple alatt a hajdúk az erdőkbe húzódtak vissza. Lőrinc pap Halicsba menekült vitézeivel, Kurd­babával és Jenik beavatottal. Dimény uruki-mani püspök vezetésével Szakszinon át Magyarkára mentek. Mátyás király fiai azonban visszatértek Halicsból és a Lam­nembeliekkel összeházasodtak. Így a Gubacsi, Kopácsi és Csala-nembéliek az ország­ban elszaporodtak. Mészáros Lőrinc megígérte a visszatérő hajdúinak, hogy ha lehet, a Keleti Sárkányos Társaság élén keletről visszatérnek és győzni fognak.

Kurdbaba szemsérülése miatt a rovásokat nem folytathatta. Jenik beavatott már Halicsban rótta le a nemesi gyűlés Budán és Rákoson lezajlott eseményeit. 1514. ok­tóber 18-ától 33 napig tanácskozott a nemesi gyűlés, amelyben eltörölték a parasztok szabad költözködését és örökös szolgaság alá vetették őket. Minden paraszt köteles volt minden héten 1 napot ingyen dolgozni az urának. A király püspökké és érsekké soha parasztot ne tegyen. Ha papnál, hajdúnál és parasztnál fegyvert találnak, azt ki­herélik. Nagy beszolgáltatást vetnek ki a parasztra és nekik alig hagynak ennivalót és a padlásaikat mindig kisepertették. Ezért a parasztság kívül az épületeken elkezdte az élelmiszerét rejtegetni.

Dálnokról megérkeztek Kiss Misknya utódai és Dózsa-nembéli Székely György­nek a mindent megbocsátó Aranyasszony szobrát felállították, amelyen soha nem hervadtak el a virágok."

 részlet a 325. Arvisurából