Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"A keresztény hittérítés" - 296. Arvisura (részlet)

2012.09.21

"Amikor a hittérítők bejárták az egész területet, meglepetve észlelték, hogy a lakos­ság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a Csörsz-árok rendszerben folyó ki­képzésnek és a régi városok piacain való gyakori találkozásoknak, a nép teljesen egy­ségesen beszélte a Hun Törzsszövetség nyelvjárását. Avaria lakosságába benősült az évenként odavezényelt, kiképzett határőrifjúság. Avaria, Hunnia és Pannónia ország­részekből így lett egységes Magyarország.

Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani sem akart a keresz­ténység felvételéről. Gézának azt mondta: Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egy­istent hívő igazi egyházamat." Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi rév­nél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig pal­losukkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egész napos örömünne­pet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.

Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad.

997-ben Géza váratlanul elhunyt. Sarolt most már teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri, 6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2 keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács törzsbeli veterán csalá­dot telepített le Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ezek a katonai nagy családok jól kiképzett 300 lovast jelentettek. Rendszeres feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovasfutárok útján való továbbítása.

Sarolt hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték. Amikor 996-ban III. Ottó beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva látta az ország­építés nagy munkáját. Az Ottók ugyanis egy bizánci házasság révén békés viszonyba kerültek a keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is belépett a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt, fia pe­dig örült annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így Bajoror­szág határait kelet felé is biztosítottnak látta.

 István Gizellát Nyitra várába vitte, persze bajor papok is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A bajorok lemondtak ugyan Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a bécsi erdőig terjedő területről, Avaria nagyob­bik részéről, s az avar lakosság meghagyása mellett Pöltenig engedélyeztük a bajorok betelepítését.

Sarolt nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rend­jét is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István első szerelmével még egyszer ta­lálkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt felcserélték a Nyitrai országrésszel, ahol a Csá­kok az arany- és ezüst lelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza annyit még el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot adományoz­hatott a Barcaságban.

Vászoly Vazul főtáltos a Budavár Beavatott Központban Sarolt és Gizella előtt ki­jelentette, hogy birtokain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, ami­kor Vazul Csákvárra tartott, utána indította lovagjait és Vazul szemét, hogy csakugyan ne lásson, - kitolatta. Vászoly-Vazul visszakísértette magát Csákvárra s a Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az Árpád­házat, Vászoly Vazul gyermekeit minden erővel támogatják.

       A Csörsz-vonalról Koppány birodalmába telepített veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esz­tergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és kabar-palóc könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. Igy akarták megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók, Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen Koppányhoz kellett volna férjhez mennie."

 296. Arvisura (részlet)