Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Dezső: A magyar parlament

2015.02.02

A magyar parlament 

 

“Egy parlament akkor jelent egészséges történelmi szervet: ha a nemzeti munka közös érdekű rétegeinek arányos képviselete. Azaz: ha a nemzeti munka minden közös érdekű rétege tömegének  megfelelő arányban van képviselve a parlamentben. Csak ebben az esetben hű kifejezője a parlament a nemzet egyetemének. Csak ebben az esetben tudja megvédeni és megszervezni a nemzeti munka minden tagjának életérdekeit: az egész munkás nemzet egészséges fejlődését.

A magyar parlamentről ilyen szempontból nem mondhatunk ítéletet. Nem: mert ennél a kérdésnél még a mai magyar nyelv csodálatos gazdagsága mellett sem találunk megfelelő nyelvi eszzközöket arra:  hogy a való tényt a törvényektől szabott határokon belül tudjuk megmondani: Egy képtelen választási rendszer, mely magában hordja a történelmi csalás és az emberi becstelenség minden jegyét: minden lehető politikai svihákság szabad zsákmányává teheti a nemzeti munka nagy tömegeit. És lehetővé teszi, hogy bármilyen lelkiismeretlen vagy idegen érdekű kalandor, egy jól megszervezett banda élén, karmaiba kerítse az egész országot és minden magyar munka, magyar termés, magyar élet végzete lehessen. Természetes: hogy e mellett a gangster-választási rendszer  mellett lett nincs képviselete a Magyar parlamentben a nemzeti munka legszélesebb rétegének: a Magyar parasztnak. De: hamis látszatok ellenére  — nincs képviselete a magyar munka másik két elemének: a magyar munkásságnak s a magyar szellemi munkásságnak sem.

. . .

Oh tragikus magyar paraszt, örök fegyence a dermedt gályának, a nehéz végzetű földnek! Ezer év óta hátadon hordod az idegentől kapott Istent és súlyos személyzetét. Hátadon hordod az urak hatalmát és nehezebb étvágyát. Történelmet, hazát, kultúrát emelsz széles hátad komor jóságán s a vér rettentő üzletét.

A párt arcát a Vezér mondja meg…

. . .

. . . a kirakatos retteneteskedések, ezek a borzasztóan ellenzéki ellenzékeskedések nem olyan féktelen veszélyesek egyik párt részéről sem, mint amilyenre a rivalda előtt mumuskodják őket ezek a politikai Pantalonék. És egyik párt győzelme sem jelentene gyökeres rendszerváltozást vagy pláne új kort. Ezek csak hősi ugrálások és epikus tüdőgyakorlatok a nép-pali felé, hogy a paraszt és munkás és szellemi munkás lássa, milyen hallatlanul képviselve van ebben a gusztusos és gyönyörű parlamentben.

Mert a dolgok mélyén mindenik párt egyet akar, pontosabban: egyet nem akar s minden látszatos szerep ellenére az összes párt voltaképen: egyetlen párt. Annyira egyetlen párt, hogy majdnem kérdezi az ember: vájjon bizalmas éjszakai együttülésben nem kacagnak egymás képébe azok, akik nappal egymásra acsarkodnak? Mindenik párt egyenlően nem akarja egy olyan politikai rendszer megvalósítását, mely a magyar fajt az élet minden terén számának és történelmi jogainak megfelelő arányban juttatná az érvényesüléshez. Mindenik párt nem akar egy olyan politikai rendszert, melyben a döntően meghatározó elem a magyar munka három rétege: a magyar paraszt, a magyar munkás és a magyar szellemi munkás lenne. És végül: egy párt sem akarja, legalább önmagára nézve, a szabad zsákmányolási  lehetőség intézményes, rendszeres megszüntetését az élet minden terén.” . . .

 

Szabó Dezső

részlet ” A mai magyar politikai horizont"-ból

 

 kozospenzugy.jpg