Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárkányos hajóhad - "Enlitt asszony" - 141. Arvisura részlet

2012.10.19

"Káspivár környékén minden nyáron Jóli-Tórem örömünnepén vásárt rendeztek, amelyen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege. Ennek a hármas törzsszövetségnek a legfőbb ereje második Barnaburony 28 tyumen lovasa volt, akik­nek válogatott lovasvezérei minden nyáron Káspivárban találkoztak. Ennek a Káspi­vári ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölény-tisz­teletre. Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csetepatékban foglyul ejtett hadifoglyok­kal felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán ezután szükség esetén innen, a saját nevét viselő várból siethetett a Hun Törzsszövetség segítségére.

 Mivel a hajókaravánnak minden törzsből volt képviselő harcosa, igen élénk előz­ködés kezdődött, amelyben a győztes Mogyorós széki-hun vezér közeli rokona, a dél­ceg Csaba lett. Ez az ifjú hős egy izmos, nyúlánk, barnás bőrű, kék szemű harcos volt, aki a vízi küzdelemben ugyanúgy megállta a helyét, mint a lovas harcokban. Mivel ezen vetélkedésen háromszáz ifjú vett részt és a három hajón csak 72 kalandozó in­dulhatott, a hajóra csak a győzők rangsorolása szerint juthattak fel.

Így a hajóra minden törzsből került néhány ifjú, de a hajósok zömét a kunok tet­ték ki, akik a legszívósabbnak bizonyultak. Indulásuk előtt megesküdtek, hogy Csa­ba parancsát hűen követik és négy év múltán az úzok vándorló ékes fejdíszét vissza­juttatják Ordoszba. Másodvezér a manzsu származású Tennó lett, aki kiváló hajós hí­rében állott és már sok tengeri ütközetben vett részt.

Jóli-Tórem szent ünnepén indultak útnak, hogy a 2335. medvetoros évben Ordosz­ban jelentkezzenek jelentéstételre az Uvacsán fősámán vezette Öregek Tanácsa előtt. Erős zászlólengetés és üdvrivalgás közepette indult a 24 Hun Törzsszövetség sárká­nyos hajóhadának kíséretében a három kalandozó hajó Csaba fővezér és Szőreg fősá­mán vezetése alatt az Öregek Tanácsa által engedélyezett nagy hajós kalandra.

Útközben tengeri viharba kerültek. Csónakos halászokat kellett felvenniük a hajó­ra, akik napkeleti manzsuák voltak. Tennó alvezér értette a beszédüket. Elmondták, hogy a törzsük menekültjei egy nagy szigetcsoporton élnek, de a Tóremek haragja miatt a hegyeik tüzet okádnak és ezért gyakran el kell menekülniük az egyébként gazdag vidékről. Most is oda iparkodtak, de csónakjuk megsemmisült. Háromnapi hajózás után érkeztek a sátorhegyek alá és Tennó alvezér partra szállt, hogy a hajósok elbeszéléséről bizonyságot szerezzen. Sok élelemmel és halászó szerszámmal tért vissza.

Alig egynapi hajózás után megmozdult a tenger. A legnagyobb sátorhegy füstölni kezdett, majd hatalmas kövek repültek a Terembura felé. Fehér és fekete ködök száll­tak ki a sátorhegyből. Fénylő tűzfolyó gomolygott le a sátorhegy tetejéről és felgyújt­va az erdőket, a tengerbe ömlött. Zubogott, párolgot a nagy víz és a hajós manzsuák mindenféle alkalmatosságon menekültek a hajójuk felé.

Csaba és Tennó javaslatára Szőreg kürtjelekkel tanácsra hívta a többi hajó vezére­it. Leálltak az evezők. Sötét este lett, mire a menekülők megérkeztek. Po-Jan, a szi­geti manzsuák vezére, amint felkúszott Csaba hajójára, a rémület hangján beszélte el:

- Valahányszor háborogni kezd a Nagy-hegy, mindig menekülni kell a tengerre. Akik messzebb laknak a parttól, azok pedig a sziget belseje felé menekülnek.

A kis Tikajó, a halászok vezérének leánya, aki a vendégségben virágot tűzött Tennó alvezér hajába, most félt és reszketett. Azon sírdogált, hogyan fogja rendbeszedni vi­rágzó kis kertjét, amit a tűzfolyó felperzselt.

Po-Jan újból azt a tanácsot adta, ne induljanak most el a láncos szigeteken keresz­tül, mert elfagynak a hajóik lapátjai és nagy veszedelmekbe kerülnek, hanem majd cseresznyevirágzás idején. Addig jöjjenek vissza, segítsenek nekik egy új, termékeny helyen lakóhelyet építeni. Majd amikor megszokják Enlitt-asszonynak, a tenger Tó­rem-asszonyának birodalmát, aki a bátorságot, szeretetet és tudást önti a kiválasztot­tak fejébe, akkor elmehetnek a nagy kalandra, hogy elveszett és elsüllyedt kincses bi­rodalmuk megmaradt részét felkeressék. Addig azonban erőt és szívósságot kell elsa­játítaniuk, mert a Tenger-Ördöge nagy úr, akit a hajósoknak le kell győzniük.

A kalandozók tanácskozni kezdtek. Végül nagy többségben elfogadták Po-Jan ja­vaslatát és visszatértek a megbékélt Nagy-hegy környékére, ahol a síkság növényei, házikói épségben maradtak, de a tengerparti lakóhelyek elpusztultak. A mordvin ácsok azonnal vették szekercéiket és hajóépítő szerszámaikat és lakhelyet építettek a kalandozók részére. A manzsuk egy része azonban visszatért Manzsu-földre. Megígér­ték, hogy a kölcsönzött egy hajó helyett hárommal térnek vissza.

 

141. Arvisura részlet 

 

 

Tengeliz ifjúsága lelkesedéssel fogadta a hazatérőket. Az Öregek Tanácsa utasítást adott, hogy az igen termékeny szigetet vegyék birtokukba és az ott élő halászokkal éljenek békességben. Újabb öt hajót küldenek és akik akarnak, telepedjenek meg a Szigeten.

Mire eljött a cseresznye-virágzás, megérkezett a régivel együtt a hat hajó. A hosszú tél a fiatalságot nagyon összeszoktatta és Szőreg a virágzás ünnepén 21 fiatalnak a házasságát engedélyezte.

Tennó feleségül vette Tikajót és lemondott a kalandozás alvezéri tisztjéről. Mire eljött az indulás ideje, három hajónak az ifjúsága a megnősültekkel együtt eldöntöt­te, hogy maradnak, s így Termót vezérüknek választva új gyarmatot alapítottak. Így Csaba öt hajóval, 120 nőtlen ifjúval és öt önként ajánlkozó tengeri halászlegénnyel elindult az elsüllyedt, gazdag föld maradványainak megkeresésére."