Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4/C. Arvisura részlet

2011.11.09

Kadhafi, Atotis és Hór-aba birodalma után megtartottuk Pusztaszer nagy ünnepét, a Nagy-Süánt és vásárosok, énekesek, erőművész mutatványosok, csillagjósok vetélkedője után még Napkara Aran-Östen birodalmát is felkeressük, hogy ünnepelhessük a Nagyszalát!"  

Az ünneplésbe azonban egy kis hiba csúszott, mert a külső magtárakat a homok­buckás vidékek éhezői megtámadták.

Tenisur a kaltesi járművön a beavatottakkal a kis Tébába repült. Az utóvéd 100 lo­vas éppen felnyergelt, amikor az életben maradt termény-raktár őre lóhalálában jelen­tette, hogy a szemes terményeket az éhezők elrabolták. Káli hátvéd parancsnok 100 lovasával nyomban a rablók után lovagolt. Kézrekerítették mind a 40 rablót és meg­kötözve Abodba szállították.

Abod fejedelme, Káli és Kuca vezette a rabok kihallgatását. Poliszár, aki már dol­gozott Szakara mágus ültetvényein, meglehetősen tudott a volt gazdái nyelvén beszél­ni és elpanaszolta, hogy messze a Nílustól nagy szárazság uralkodott és kiégtek a ter­ményeik. Igen sok ember és gyermek éhen pusztult. Abod fejedelme azt válaszolta, hogy miért lopnak és gyilkolnak, hiszen ha Abod vidékére jöttek volna dolgozni, a munkájuk fejében kaptak volna sok élelmet, s ez megmenthette volna az embereket az éhhaláltól. Akikre rábizonyult, hogy a raktárost megölték, börtönbe zárták, míg a többit dologra fogyták. A legjáróképesebb ártatlanokat tíz napi élelemmel útba indítot­ták lakhelyükre. Így 4 fő börtönbe került, 30 főt őrizetes munkára fogtak, míg 6 sze­mély élelmet vitt Szakszinba.

Mivel a magtár őre reggelre a papnők gondozása ellenére is meghalt, a 2 főbűnöst 24 fő bíró ítélete alapján vízbeölték. Mikor 3 nap múlva Káli a 100 lovasával Tébába érkezett, jelentette Karun és Havarut fejedelmeknek a megtörtént esetet. Azt vála­szolták rá, hogy ezen események a régi időkben Kaltes-asszony birodalmában is elő­fordultak, de a lustább természetű embereket munkára kényszerítenék. Ugyanis az élet ott sem csak táncolásból, sípolásból és dobolásból áll, hanem a földi terményekért meg kell dolgozni. Úgy látja, a könnyelmű emberiség a bő esztendőkben nem tarta­lékol elég élelmet a szűk esztendőkre és ekkor éheznek. A lefogyott és a csontjukra száradt bőrű kisgyermekek nem tehetnek arról, hogy könnyelmű szüleik nem bizto­sítják a fenntartásukat. Azt Tenisur is helyesnek találta, hogy a 30 személyt munkára fogták, így az elvitt élelem és a további élelmi segélyek értékét ledolgozhatják. Ellen­ben Kaltes-asszony birodalmában nincsenek halálos ítéletek, hanem az elkövetett károk és gondatlanságból okozott emberhalál miatt a bűnösöknek az elkövetett bű­nük terhét viselniük kell. Nem ritka büntetés az életfogytáig tartó szabadságvesztés." 

részlet a 4(C). Arvisurából