Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nazír

2008.06.30

„Amikor Betlehemben a szabír néven nevezett Máriától megszületett Jézus (Nazír), akinek születésénél megjelentek a mágus beavatottak, azt tanácsolták a Dávid törzséből való Józsefnek, hogy meneküljön a kisgyermekkel Hetevarettbe, mivel a rómaiak beava­tottjai meg akarják gyilkolni Krisztust. József templomi ács volt, és a kis Jézus már játékaiban is egyházi emberek között nevelkedett. Isten fia lévén, gondolkozásában 25 karéjos beavatott volt. Ádáz harcot vívott a Jahu hitűek érdekében az Asembetel és az Anabetel, de leginkább a Herembetel szakadár zsidó hitűekkel szemben. 12 éves korában a Jahu hitűek magukkal vitték Józseffel és Máriával együtt Jeruzsálembe, ahol a kis beavatott harcos csatákat vívott a főpapokkal és az írástudókkal, de azok lehurrogták. Ekkor Hetevarett templomának csoportja hazafelé indult, de Jézus vissza­somfordált a Nagy-Templomba, és a főpap jóakaratú támogatása mellett 5 órás nagy szellemi csatában legyőzte az írástudókat. Szülei sírva keresték. Jézus azt mondta ne­kik: „Nem tudjátok-e, hogy énnekem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?" Hétvár öregjei a Jahu hitében erős Krisztust Karnakba küldték, ahol a bölcsek az ács mesterség mellett oktatták.

Öt év múlva megszerezte a bölcsek-kövét. Mint legerősebb szellemi képességű if­jút a saka-szkíták által Ordoszba menekített Beavatott-Központba irányították. Itt 5 évi képzés után beavatott ifjúsági fejedelemmé lett és az Égiek szellemében oktatni kezdte az érdeknélküli Szeretet vallását. Amikor a Saka-szkíta Birodalom védelme mellett Ordoszba ment, a Magyarka-Hunor-Ordosz („Selyemút") postaállomásos ke­reskedelmi útvonalon ment. Hazafelé viszont a Tibet-Léh-Harapi-Uruk útvonalra irányították, ahol sikerült megtalálnia a legvastagabb Élet-Gyökerét. Ezért a Deszant­rovások Templomában egy külön teherhordó szamarat kapott ajándékba, hogy a be­avatottakat jellemző gyógyszereit magával vihesse. Urukban a Jahu hívő fiatalok uj­jongó örömmel fogadták. A Zikuratok legnagyobbikában az Ifjúság-Ünnepén hirdet­ni kezdte az érdeknélküli Szeretet isteni Égből eredt vallását. Erre az ünnepre a ha­nyatlásban lévő és leégett templomú UR város ifjúsága is eljött. Beavatottjuk érezte a Krisztusból áradó igaz szeretetet. Jézust a forrongó ifjúság olajbogyós koronával ki­rállyá koronázta. Az Úristen-hívők birodalmának ifjúsága elkísérte Agadiba, az Él-is­ten birodalmába, ahonnan Agadi forrongó ifjúsága Jeruzsálembe vitte. Itt 3 évig ta­nított, betegeket gyógyított. Hirdette, hogy az Égi-Atya nem haragos és kegyetlen Is­ten, hanem szereti az igaz embereket, de kikötötte az örök-törvényt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és adjátok meg az Istennek, ami az Istené! Az Atya paran­csa pedig az, hogy még az ellenségeiteket is szeressétek!"

Judás volt az egyetlen tanítványa, aki írni tudott, mivel a műveltebb tanítványai mind cserben hagyták. Ezért az Urukban maradt, érdeknéküli szeretet hitében lévő tanítványainak Agadi rovásokkal leveleket írt. Ezen leveleket az Uruki-Szent könyv­ben megörökítették és a Szentélyben elhelyezték örök emlékül. Jeruzsálem papi feje­delem csoportja hamis vádakkal keresztre feszítette, de Uruk népének Szeretet vallá­sa tovább terjedt Mani tanítása szerint.”   297(F) Arvisura