Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aranyasszonyok uralma

2008.07.29

Eperjes 920 nyarán részt vett a Bálványhegyi leányvásáron, ahol az összesereglett, férjhez menendő leányoknak addig, amíg a férfinép tüzet csiholt, tüzet rakott és az ökörsütést elvégezte, csigatészta gyúrás és főzés közepette az alábbiakat mesélte:

- Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé. A leg­nagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt. A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket. Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott.

Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzé­sünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona arany­asszonynak fel kellett nevelni a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyrö­ges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföld­nek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással.

Amikor Atilla és Buda Pusztaszerre jöttek, meg akarták hódítani a világot, amely 453-ban Atilla halálához vezetett. Borzalmas testvérháború után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat, Palócföldön és Erdőelvén életben tartották a mi népünket és átmentették az avar korszakba:

 

Aranyasszony                Fővezér                          Fősámán    

Bősárkány 410-452      Bagamér  410-425        Balambér 410-425

Dunna 451-453            Atilla 425-453               Buda-Jákó 425-435

Deédes 453-466          Csaba 453-460              Buda 435-451

Szörényke 467-490      Dunna 460-498             Nekesse 451-508

Száva 490-500             Sziktivár 498-500          Szanka 508-510

Ilona-Gyilyó 500-503   Száva 500-503              Doma 510-535

                                     Ilona-Gyilyó 503-535    Szamos 535-538

Hajnalka 503-510         Torda 535-538              Suprun 538-550

Torbágy 510-540          Szamos 538-556           Csát 550-590

Ilja 540-568                  II. Ilona 556-568           Bát 590-595

IL Ilona 568-575           Baján 568-580              Boza-Györke 595-598

Telena 575-600             Alpár 580-600              Pozsáló 598-600

 

 

Ezen névsorból láthatjuk, hogy Dunna asszonynak, Száva-asszonynak és Ilona Gyilyónak, majd II. Ilonának is át kellett venni a fővezéri hatalmat, hogy a Jászsíksá­gon a 24 Hun Törzsszövetség fennmaradhasson.

Tehát 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott 200 éven át, és ezek közül 4 aranyasszony fővezér is volt egy személyben.

Deédes aranyasszonynak Atilla halála után az volt az első cselekedete, hogy meg­szüntette a háborúskodásokat. Dunna-asszony Budavár alagútrendszerében 38 évig uralkodott. Utána Ilona-Gyilyó, Csaba leszármazottja még a római pápával is kiegye­zett és Pannonföldet kereszténnyé tette. Utódja II. Ilona névvel igen magas beosztás­ban segítségül hívta az avarokat és a háború őrületében elvakult seregeket úgy irányí­totta, hogy a 24 Hun Törzsszövetségnek az ország területén maradt egységei az ava­rokkal vegyék át a teljes hatalmat.

Eszményképének Csatári aranyasszonyt tartotta, aki az uruki 24. esztendőben utol­só akarataént a fiait megeskette, hogy a születési helyére, a Jász-síkságra vándorol­nak, amit őseik még az 500. medvetoros év alatt megalapítottak, mert ott halban gaz­dag folyók, bő termőfóldek és erdei vadakban dúskáló, búvóhelyekben gazdag hegyek vannak és ott utódai örökké élhetnek. Utána Jazig fia elindult népével és még 3 eset­ben, a 182. 255. és 332. évben elfoglalta a bőven termő Jász-síkságot. Aranyasszonya­ik Szabadka aranyasszonnyal az élén megalapították Szabadka aranyasszony városát, amely 28-tól 898-ig az aranyasszonyok bőven termő városa maradt és kései utódaik is a szabadság harcosai voltak. Madaj asszony itt rendezte be aranyasszonyi székhelyét és városát feleskette, hogy leszármazottainak örökké hű harcosai maradnak a békes­séges élet érdekében. Utána Kendice lett az aranyasszony, majd tőle Eperjes vette át a város feletti hatalmat, majd Ibolya, Zsip, Boldva és Piroska, Ilona-Ilu után Oszlány­ka aranyasszony uralkodott, aki a legszebb Aranyasszony-Arvisurát rótta.

Amikor az uruki-mani kereszténységet csúful becsapták a nyugati keresztény hit­téritők és az avar-gyűrűk és templomok minden kincsét kirabolták, Keszt arany­asszony állott az ország élére. A római pápa elismerésének legkényesebb kérdését úgy oldotta meg, hogy kincsestárából a pápai tizedet az egész ország részére tíz évre kifi­zette. Ez még inkább megvadította a kincsre éhes nyugati papságot és hatalmakat. Az összes templomainkat kirabolták, de Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorát mű­ködésében meghagyták. Így 898-ig megőrizték az avarkincsek elrablásának történetét, amelyet Tarhos fősámánnak adtak át, aki Zsolt-Zoltán ifjú fejedelemmel aztán az avarkincsek visszaszerzésének kalandozásait irányította. Keszt aranyasszony után le­ánya, Diás Mária, majd Nyék vezér és a beavatott láncolat vette át az aranyasszonyok kiképzését. Az uruki-mani érdeknélküli kereszténységet fenntartották, s átmentették a Gilgames családi ház vallását, az Ősmagyar egyház igazi hitét.

 

Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása Kr. u. 805-920.