Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Mazarehi aranyasszony" - 236. Arvisura részlet

2012.10.13

Ψ 

 Mazarehi aranyasszony

 

 

 

„Gáspár, Menyhért és Boldizsár kíséretében volt Mazarehi aranyasszony, aki az ordoszi beavatott központ tanácsára az újszülöttet Betlehemből a szabir-hikszosz fővárosba, Hetevaretbe menekítette az írástudó szabir tektonokkal, azaz templomi ácsok csoportjával együtt. József tekton a többisten hívők között az egyisten hitet vallotta sok zsidó szektával ellentétben és az írástudó Jézus már 12 éves korában legyőzte az aranyimádatban szenvedő farizeusokat Jeruzsálem templomának vitájában, megvédte az Égi eredetű „Egyisten-hitet”. I.u. 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldték Mazarehi aranyasszony kérésére a Hétvár-Kegyhely tárkányképzésére, majd 4 év múlva Jézussal is Karnakba eveztek a tébai eredetű bölcsekhez, akik az Égi eredetűséget hirdető Egyisten hit elsajátítására törekedtek. Utána i.u. 24-ben Ordoszba mentek a beavatottak képzésére, ahol Jézus az Istenfiak között rangelső lett. Partikán barátságot kötött a Neapolis város szülöttjével Izsboldóval és Parajd birodalmából küldött Hungár beavatottal. A szabir Jézus a Szent-Láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messisás, az Istenfia elnevezést, hiszen az Égi-eredetű beavatottságban maga az Egyisten hit a mi társbolykónkon keletkezett, amely évezredek előtt megszüntette a gyilkos háborúskodásokat és azóta az emberek szeretetben élnek. Ennek az Égi eredetű Szeretetnek a megvalósítására esküdtek fel. Utána Töbeten keresztül megtekintették az Élet-könyveit: Piros, Sárga és Deszantok viszonylatában, majd Harapi-Indus völgyének az Istenhitű-alkotások megtekintése után, Nippurban beavatott fejedelemként Krisztussá és Urukban a Gilgames szent koronájával, királlyá koronázták, amikor is Partikán, Hungár és Izsboldó a hun törzsek nevében biztosította Jézust a támogatásukról, s így 29-ben megalapították az uruki Egyisten közösséget az „Élet-Templomának” folyamatossága végett.”

                                                                           236. Arvisura”részlet”