Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Kereszténység vagy ŐsTen ? " 298/B. Arvisura részlet

2011.08.10

 " -Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében - kezdte Gelyza a Nagyszala beveze­tőjét - fontos döntéseket kell hoznunk; vajon Bizánc és Róma kereszténysége tud-e segíteni bennünket. Az Öreg-Östennek hitével szemben ki az erősebb? Elég gazdag­nak tartom magam - szól keményen Gelyza - hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, határainknál, annyi az istenük. Az Égiek bizonnyal örvendeznek, ha a déli keresztények Bizánc, a nyugatiak Róma felől azon hitben ringatóznak, hogy mi hitben hozzájuk térünk. Mi nem holmi füstöléssel, szenteltvízzel igyekszünk kábíta­ni a felettünk lévő Égi hatalmasságokat.

- Én, mint Árpád ivadéka - veszi át Koppány haragosan a szót -, kifogásolom a Nagyszala színe előtt, hogy délen és keleten őseink hitét elhagyva sokan felvették Bi­zánc hitét, elhagyva a törzsi névadásokat, vagy ami sűrűn történik, ősi és bizánci ke­resztény névvel élnek. Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat, amit valónak jelölt valamikor az e tájon élő szőke németség barna németségre válása. A magukat ma hun származásúaknak valló német lovagok részt követelnek Atillának a ránk, magyariakra maradt örökségéből. A barna németség szerzetesei, velük minden egyházi rangbélijük, ide jövet csak füstölésből, az új istennek mondott imákból, cifra szertartásaikból kívánnak megélni.

- Az Öregek Tanácsa előtt vallom - folytatta Koppány - hogy Ráten-Tórem, az én Öreg Östenem az egyedüli, aki meleget, vele életet ad a Földnek, és minden élőnek. Így nézek és valamennyien így nézünk az Öreg Östen fényességébe. A három új Östen, az Atya, Fiú és Szentlélek, velük még Mária, hozzájuk véve a szentek minden papja éhségét, az erőben gyengülő nép nem tud tovább elviselni. A minden magyarit egybefogó Öreg Östen szeretetét ne cseréljük fel a gyűlölködés, az egymással szem­benállás gonosz istenére.

- Ne csak Bizánc hite ragadjon hivőket földünkön - veszi át Csák főtáltos Kop­pány vezértől a szót - hanem engedjük a földünkre Róma hitvallóit is. A lelkek sza­badsága elé soha senki ne álljon akkor se, ha ősi hitét némely magyari Bizánc vagy Róma hitére kívánja váltani.

- Az ősi Östen hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fa­kadnia, mivel minden más, vele a kényszerítés csak hazugságot, gyengülést hoz. Fo­gadalmat teszek - rivallja Csák - én mint Árpád vezér ivadéka, családom szaporodá­sával nem engedem hitében gyengülni nemzetemet, mivel köztük ma minden isten hitén élnek követők. Itt, a Nagyszalán, Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem, az Öregek Tanácsa előtt vallom: egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg-Östene. Az ősi hi­tünk annyira szép, mint maga a felettünk meleget, fényt árasztó nap, az öreg Östen ragyogása.

- Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást - veszi át Fajsz Csák nyomán a szót - mivel szerte járó mestereink, a visszatérő nemzetbeli kéz­műveslegények révén sokat tanultak az itteni íj, bőr, kovácsmestereink, s velük más kézműveseink. Sok új kerül hozzánk a keresztény hitre tért kézműveslegények útján, és én ezt, mint a kézművesek vezére, ifjúsági tárkány-fejedelme mondom. Szomszé­dainkkal minden nembéli kézművességben felvesszük a versenyt.

- Ellenzem a kereszténység felvételét - harsogta Vászoly, mikor Fajsz befejezte sza­vait. - Az új hit elveszi népünk tisztánlátását, a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi ingyenélőt kell majd eltartanunk. Igen jól mutatja a következményt a régi hunok, az avarok bizánci hitre tért sokasága, akik földi szegénységük mellé lelki sze­gényekké váltak. Elszegényedik Bizánc és Róma hitén minden törzsünk, minden törzsbéli nép. Rajtuk az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak. Senki ne fe­ledje, nyugaton, délen s a keresztény országokban a bírák mindig a papokat pártolják az öreg Östennel szemben, az új istennel alázatosságra nevelt nép hitével.

- Én azt javallom - Gyula lovasfejedelem szava csendes, ránéz az indulattól vérbő Vászolyra - ne erőltessük magyari harcosainkat, háznépünket a kereszténység felvéte­lére, mivel én a legkisebb veszély esetén öt tömény, ötvenezer lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.

 - Egyetértek Gyula lovasfejedelem ősi hitünket követő erős hitével - szól Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme - segítő töményeimet, tízezernyi lovasaimat a bajban én is hozzáadom az öt tömény lovashoz.

- Nem állhatunk a fejlődés ellenébe! - kiált Vajk, Gelyza nagyfejedelem fia, az if­júsági fejdelem. - Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit csak úgy tudjuk a keleti Gyula törzs töményeivel együtt megvédeni a nyugati, a déli hódítások ellen, ha felvesszük a kereszténységet. Mindezt Bizánc és Róma keresztény papjai akaratával kell tenni. Minden törzsbélinek alázattal kell vallania az új isten szeretetét. Nyugat, kelet, dél ellenében - folytatta Vajk ifjúsági fejedelem - csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak különben vagyunk annyira gazdagok, hogy né­mely megtévedt térítő dénárok iránti éhségét a jóllakásig be tömhetjük.

Tovább folyt a tanácskozás, számolatlan megoldatlan kérdés merült fel. Kemény összecsapások voltak, Koppány és Vajk nem engedett egymás ellenében. A Nagyszala és az Öregek Tanácsa tizenkét napon át tanácskozott. Heves viták, dühödt és csendes szavak után, végül az utolsó napon szavazás volt.

Piroska ifjúsági aranyasszonynak szavazatával a Nagyszala, az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos, megfontolt felvétele mellett dönt. A Gelyza nagyfejedelem leányától leadott egyetlen szavazatkülönbség, a keresz­tény-pártiak győzelme előre vetíti az öldöklés árnyékát. Ekkor még Piroska sem tud­hatta, hogy ő a férjével el fog esni a ménfői csatában."

  298 (B.) Arvisura